A párisi „Figaró” irja a következő érdekes sorokat: Az idén, egy gyönyörű napon, tekintélyes külsejű és már korosabb idegen úr érkezett Soinssons-ba. Udvarias modorával és bőkezűségével csakhamar megnyerte a szálló tulajdonosának és személyzetének a szimpátiáját és gyanakvás nélkül adtak fölvilágosítást a kérdéseire.

A vendégkönyvbe egyszerűen így írta be a nevét: Mousier Kluck. Láthatóan az a törekvés foglalkoztatta, hogy minél alaposabban megismerje a vidéket és gyakran meglátogatta azt a földalatti kőbányát, melynek az 1814.-iki harczokból történelmi neve van. A bányát már évek óta nem használják, mert az itt termő kő alkalmatlan az építkezésre.

Kevéssel Kluck elutazása után nagyobb német társaság érkezett, a mely ajánlkozott, hogy megveszi a bányát és az üzletet csakhamar nyélbe is ütötték. A minap aztán a városi hivatalnokoknak, a kik a bányát eladták, a kezébe került Kluck tábornok arczképe és riadtan ismertek rá benne a kőbányát vásárló német társaság egyik tagjára.