Kelet-Poroszországban egy német hadsereg állomásozott. Az országrész védelmét kapta feladatául, akár olyan áron is, ha vissza kell vonulnia a Visztulához. A tartomány határán ugyanis két orosz hadsereg állt: a katonák számát tekintve kétszeres túlerő, a fegyverzetet tekintve enyhe német fölény. Ha a két orosz hadsereg jól együttműködik, szervezett visszavonulásnál és eredményes védekezésnél többet aligha nyújthattak a németek.

Erre utalt az első összecsapás is Gubinnen városánál, ahol kisebb orosz siker született. Ezután a német hadvezetés személycserékkel kívánta megerősíteni a védelmet. Így került Keletre Hindenburg és Luddendorf – akik a világháború főszereplőinek bizonyulnak majd. A 8. számot viselő német hadsereg az 1. orosz hadsereggel nézett farkasszemet. A 2. orosz hadsereg jóval délebbre állomásozott, s a Mazuri-tavak mintegy elszigetelték őket egymástól.

A németek merész tervre vállalkoztak. Kihasználva a vasútvonalak kedvező futását, gyorsan átcsoportosították a hadsereg zömét délre. Felbukkanásuk meglepte 2. orosz hadsereget. A váratlan német támadás megoldhatatlan feladat elé állította az oroszokat. Ráadásul a németek megfejtették az orosz hadvezetés kódját, így ismerték annak utasításait.

A végeredmény: a németek látványos győzelme Tannenberg mellett. A 2. orosz hadsereg megsemmisült. A német győzelmet nem lehet pusztán az erőviszonyokból levezetni: abban döntő szerepe volt az emberi tényezőnek. A német hadvezetés helyzetfelismerésének, az orosz mulasztásainak.

A német győzelemnek a világháború egészének kimenetele szempontjából nem volt döntő jelentősége. Gyógyírt jelentett azonban a németeknek a marne-i kudarc után, és morálisan gyengítette az orosz hadseregeket.