Az amerikai „Szabadság” írja: Ámbátor a halálos végű szerencsétlenségek oly mindennapiak a bányavidékeken, hogy egy-egy szerencsétlenség már nem is okoz semmi különösebb feltünést itt nálunk, a viszonyokkal ismerős amerikai közönség között, - mégis kevés olyan halálos végű baleset történik, a mely oly nagy részvétet kelthetnek, mint az alábbi, a melyről beszámolunk:

Szmutkó Mihály 32 éves, nyírbélteki (Szabolcs-megye) illetőségű honfitársunk a pennsylvániai bányavidékeken való hosszas küzködés után annyira vitte, hogy vehetett magának egy kis földecskét Kossuthvillebe, az új magyar telepen.

Független, szabad élet után vágyódott és azt remélte, hogy mint szántóvető jobban tudja nejét és 5 gyermekből álló családját eltartani, mintha bányamunkás marad.

Három hónappal ezelőtt el is költözött Szmutkó Kossuthvillebe a családjával együtt. Itt azonban arra a tapasztalatra jutott, hogy megtakarított pénze nem elég az összes szükséges szerszámok, fölszerelések, berendezésekre. Elhatározta tehát, hogy családját földjén hagyva, ő maga a télen, a mikor úgyis kevés a mezei munka, ismét beáll bányásznak.

El is ment Elkhorn west-virginiai bányatelepre és itt először a Crozer Coal és Coke Co. bányában dolgozott. A munka azonban ennél a társaságnál mostanában a megszokottnál kissé gyengébben ment, az ő czélja pedig a pénzkeresés lévén, karácsony előtt elhatározta, hogy átmegy a Houston Coal és Coke Company bányáiba.

Utolsó fizetését akarta felvenni, hogy a jobb kereső helyre átmenjen, de ezt a sors nem engedte meg, mert mikor izzadva vágta a szenet, a fölötte levő szénréteg ráomlott és bár munkatársai rögtön segítségére siettek, oly súlyos zúzódásokat szenvedett, hogy félóra mulva meghalt.

A becsületes és csakis családjának élő Szmutkó Mihály halála igen nagy megdöbbenést keltett a telepen és Sijjártó István, honfitársunk rögtön sürgönyzött a mit sem sejtő özvegyének, hogy rögtön jöjjön a férje temetésére. A szegény asszony meg is érkezett az első vonattal, de a szerencsétlen urát már nem láthatta, mert megérkezése előtt egy pár órával a pocahontasi temetőben elhantolták.

Szmutkó koporsója felett Szabó Miklós elkhorni gör. kath. lelkész mondott megható búcsúbeszédet.
Az elhunyt 5 gyermeket hagyott hátra, kiket neveltetni kellene. De miből: A földecske kicsiny! Ki dolgozik rajta? S nincs is egy igavonó állata. Erre a családra a pusztulás vár. Könnyezve emlegeti az asszony, hogy odahaza szép hazájában csak könnyebben viselné el szerencsétlenségét; de idegenben mihez kezdjen? És hány ilyen bús alak van Amerikában és épen a magyarság között.
…Csak a jó Isten tudja!