A török állam soknemzetiségű. A névadó etnikum a lakosság felét sem tette ki. A legnagyobb kisebbségek az arab és a kurd, de keresztények: örmények és görögök is éltek az országban. Még az érett középkor évszázadai a szakadatlan terjeszkedést jelentették a csúcspontján világbirodalom méretű országnak, a XVII. század vége óta az ország története zsugorodás és pozícióvesztés. Ezért a török birodalom hadicélja csak állagmegőrzés és visszaszerzés lehetett.

A törökök egyik célja Egyiptom visszaszerzése. Egyiptom évszázadokig török birtok, az első világháborút megelőző évtizedekben azonban csak formális uralommal: a terület ténylegese brit fennhatóság alatt állt. A török hadba lépés után ezt a de iure török fennhatóságot is felmondta Nagy-Britannia, jogilag is protektorátussá nyilvánítva Egyiptomot.

Emellett Kaukázus-vidéki terjeszkedés szerepelt a török hadicélok között, ahol örmények és azerbajdzsánok éltek. A török kormányzat Ciprus és néhány kisebb földközi-tengeri sziget visszaszerzésében is reménykedett.

Ez a hódítási terv az amúgy semleges Perzsiával – a török sok évszázados ellenségével – szembeni gyarapodást is feltételezett. A török hadicélok délen az ellenséggel: Nagy-Britanniával, északon azonban nem csak a területet ténylegesen birtokló Oroszországgal, de az erősebb szövetséges Németországgal való súrlódást is magába foglalt, mert a németek is aspiráltak ezekre a területekre.