Joffre (1852-1931)

Parasztcsaládban született, s a katonai pályát választotta. Részt vett az 1870-1871-es porosz-francia háborúban. Gyarmati szolgálatot teljesített Vietnamban és Timbuktuban. 1911-től a francia hadsereg vezérkari főnöke, egyúttal a Legfelső Haditanács elnöke, ami a főparancsnok tisztének felelt meg. A világháború kitörése előtt a francia haditervek kidolgozása során a támadó szellemű harcmodort pártolta.

A háború kezdetekor sokáig nem ismerte fel a Schlieffen-tervet, vagyis a jobbszárnyas támadás fenyegető ívét, a bekerítés kockázatát. Miután ráébredt a veszélyre, hibáját – ha ez katonák tízezreinek pusztulása után egyáltalán kimondható – helyre hozta a francia erők fegyelmezett visszavonulásával és gyors átcsoportosításával.

A marne-i győzelmet jórészt neki tulajdonítják, valószínűleg nem alaptalanul. Az 1915-ös harcokban (Champagne, Ypres, Artois) erőszakolt áttörési kísérletei hatalmas véráldozatot és csekély eredményt hoztak. 1916-ban érdemei elismeréséül marsallá nevezték ki, majd leváltották. 1918-ban a Francia Akadémia tagjává választották. Egy ideig kormánytanácsadó volt.