Lehet-e megegyezni Olaszországgal?
Olaszország volt az első állam, amelynek ellenünk való háborús beavatkozására számítanunk kellett. Amint Olaszország nem állt mellettünk a háború kitörésekor, világos volt előttem, hogy legfőbb igyekezetünket arra kell fordítanunk, hogy ne vegyen részt benne ellenünk.
… Az a benyomás erősödött Rómában, hogy csak tűzzel-vassal lehet célt érni. Ezzel a béke kilátásai súlyosan kompromittáltattak. Ha az olasz kormány a békés megoldásban bíznék, visszatartaná az agitációt, és nem fegyverkeznék. Így azomnban háborúra készül, és a készültség nyomában növekszik az olasz önérzet, és válik könnyebbé a háború elhatározása. Az ellenünk való agitációt szabadjára bocsátják, sőt előmozdítják, ami mind nehezebbé teszi a békés megegyezést. …
De mindezek ellenére a[z olasz] parlamenti többség a neutralitás híve. … Én törekedtem ez idő alatt Olaszországban azt a hitet felkelteni, hogy mi barátságot érzünk iránta, és annak daczára, hogy nem tartott velünk, hajlandók vagyunk vele megegyezni. …
A későbbi pótajánlatok [a Monarchia átadja az olaszlakta területeket a békéért cserébe – U.I.] pedig sűrűn egymásután akkor jöttek, mikor az olasz kormány már megegyezett az antanttal … azonban annyi nagy erő ellenzi a háborút, hogy még ekkor sincs végleg elveszve a játszma.
Ha ez a válság korábban üt ki, mikor nincs még megegyezés az antant és Olaszország között, mikor még nem vált általánossá az az érzés, hogy a megegyezést nálunk olyan megalázásnak tekintik, amelyet amint lehet vissza fognak csinálni, akkor talán még rendbe jöhetett volna minden.
Andrássy Gyula gróf, az utolsó közös külügyminiszter emlékiratából
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!