Erről a kérdésről A. Sander (Darmstadt) előadást tartott (Chemiker Zeitung 1915. 144. 1), melyet az alábbiakban ismertetek.
1783-ban szállott fel elsőnek Charles physikus Párisban hydrogennel megtöltött léggömbben. Már tizenegy évvel késöbb szerveztek a franczia hadseregben egy léghajós századot, a melynek századosa Coutelle physikus volt. Már néhány hónappal később eme csapatnak alkalma kinálkozott művészetének bemutatására, előbb Maubeuge és Charleroi ostrománál, később pedig a Fleurus melletti csatában.

Charles a hydrogen előállitásához kénsavat és vasat használt. Coutette megbízatást nyert egy olyan hydrogenfeljesztő eljárás kidolgozására, melynél a kénsav használata mellőzhető. Az állandó háboruk következtében kénytelenek voltak abban az időben az összes rendelkezésre álló ként a lőporgyártásra felhasználni, úgy hogy a kénsav előállitásához a nyersanyag hiányzott.

Coutette e czélra értékesiteni óhajtotta Lavoisier-nek néhány évvel tett azon megfigyelését, a mely szerint az izzó vas felett elvezetett vizgőz akotó elemeire szétbomlik. Coutelle falazott kemenczét készittetett, a melyben hét – vasforgácscsal megtöltött retortát, két faüzzel hevitett. A vörös izzóra felhevitett vasforgácsokon át vizgözt vezetett, s a kemencze másik oldalán elszálló gázt vizzel és mésztejjel megmosta, s csak ezután vezette a léggömbe. Egy ilyen kemenczét használtak a hydrogen előállitására 1794-ben Maugeuge előtt. A

fejlesztett hydrogent az Aérostiérs-ek használták megkötött léggömbjük (ballon captif) megtöltésénél. Minthogy azonban a kemencze felállitásához néhány nap kellett, s minthogy továbbá az üzem folyamán többrendbeli nehézséget tapasztaltak, csakhamar felhagytak eme eljárással, s visszatértek a régebben már használt, ugynevezett tonna-eljáráshoz. Ez utóbbit használta ama porosz léghajósosztag is, a melyet 1870-ben Strassburg ostrománál szerveztek. 75, nagy fáradsággal beszerzett boroshordóból készitettek egy nagy gázfejlesztő telepet.

Eme hordók közül hatvanat felhasználtak hydrogen fejlesztéshez kénsavból vas segitségével, 12 hordót használtak a forrógáz megmosására, s az utolsó három hordóban megszáritották a gázt. Eme kezdetleges és nehézkes telep semmiféle tekintetben sem felelt meg a tábori követelményeknek s ezért történt, hogy már néhány hónappal később ismét feloszlatták a léghajós osztagot. Francziaroszágban a mult század 80-as éveiben kocsin szállitható gázfejlesztőket épitettek, a melyekben a hydrogent szintén kénsavból, vas segélyével fejlesztették. A kocsikon többnyire két, vasból készült, belülről ólommal bevont gázfejlesztő volt, egy gázmosó, egy gázszáritó és egy kis szivattyú, Jobban elterjedtek Yong, Lachambre és Godard szerkezetei, a melyeket a legtöbb európai hadseregben alkalmaztak.

Eme 2100-2400 kg súlyú kocsik óránkint 150 köbméter hydrogent szolgáltattak. Egy köbméter gáz előállitásához mintegy 4 kg vas és 8 kg kénsav kellett. A porosz léghajós-osztagoknál a 80-as években, szintén kocsin szállitható gázfejlesztők állottak átmenetileg alkalmazásban, a melyekben a hydrogen Mayeret és Richter eljárása szerint zinkpor és oltottmész keverékének hevitése révén állitottak elő. Katonai körökben mindinkább arra a meggyőzödésre jutottak, hogy a megkötött léghajó (ballon captif) komoly esetben csak akkor teljesitheti feladatát tökéletesen és teljesen, ha félóránál rövidebb idő alatt megtölthető és felbocsátható. Minthogy a kocsin szállitható hydrogenfejlesztők egyike sem felelt meg eme követelményeknek, teljesen lemondtak a hydrogen fejlesztéséről a csatatéren és elhatározták, hogy a nehézkes gázfejlesztők szállitása helyett aczélbombákba szoritott hydrogent fognak magukkal vinni.

Elsőizben az angolok használták eme rendszert afrikai hadászati vállalkozásaiknál 1885-ben és ugyancsak az olaszok is 1887. évi abessziniai hadjáratuknál. Ezen idő óta az aczélbombákban szállitott hydrogent majd minden hadsereg magával viszi. A léghajó csapatok ily módon igen jelentékeny mozgékonyságra tettek szert, a mely majdnem olyan, mint a tábori tüzérségé. A németbirodalmi tábori léghajó osztagok e czélra épitett aczélbombaszállitó kocsikkal vannak felszerelve. Minden kocsin 20 darab, öt köbméter ürtartalmú, aczélbomba van elhelyezve. Egy 6000 köbméter ürtartalmú megkötött léghajó (ballon captif) megtöltésére tehát 120 aczélbomba, illetve 6 kocsi szükséges. A szükséges hydrogéngáz utánpótlása hasonló módon történik, mint a lőszereké, külön gázoszlopokkal. A franczia hadsereg 25 köbméter gázt tartalmazó aczélbombákat használ, a melyek közül egy kocsira 6 db van szerelve. Minthogy eme kocsik hosszabbak és nehezebbek, mozgékonyságuk csekélyebb mint a német hadsereg kocsiéi.

Minthogy az aczélbombákba szoritott hydrogengáznak a hadsereggel való szállitása nem minden esetben lehetséges, a legtöbb hadsereg kocsin szállitható gázfejlesztőkkel is el van látva. A kormányható léghajók alkalmazása óta azok jelentősége még fokozódott is. Így az oroszok az 1904. évi japán elleni háborújukban kicsi, könnyü gázfejlesztőket használtak, a melyek talyigákra voltak szerelve, vagy pedig teherhordó állatokon szállittattak. Ezekben a hydrogent aluminiumnak nátronlúgra történő behatása révén állitottak elő. A

legújabb időben nagyon elterjedt a nürnbergi elektromos r-t által kidolgozott hydrogenfejlesztő eljárás, a melynél silíciumot forró natronlúgra engednek hatni. Ezen eljárásnál 1 köbméter hydrogen előállitására csak 2 kg anyagot kell szállítani, s ennyi hydrogen mintegy 90 fillérbe kerül. Az egész készülék vagy két kocsira – vagy egy automobilra van szerelve. Nagy számban használnak ilyen telepeket a német, valamint egyéb hadseregekben is. Nemkülönben ilyenekkel van a mi hadseregünk is ellátva. Egészen hasonló eljárást használnak a franczia léghajósok, a kik a hydrogen előállitására ferrosiliciumot alkalmaznak, az eljárás neve silicoleljárás. Vizben szegény vidékeken a hydrogenit eljárást használják.

Eme eljárásnál meggyujtják a ferrosilicium és natronmész keverékét és elégetik levegő kizárása mellett, az elégés láng nélkül megy végbe, a mely alkalommal nagymennyiségü hydrogen válik szabaddá. A franczia hadseregben néhány év óta a calciumhydridet is használják, katonai czélokra és különösen alkalmas azért, mert vizzel összehozva legrövidebb idő alatt nagymennyiségű hydrogent szolgáltat. Francziaországban kocsin szállitható ilyen rendszerü gázfejlesztőket használnak, a melyek óráként igen jelentékeny mennyiségü hydrogent. 1500 köbmétert is szolgáltatnak.

Előadó további fejtegetései folyamán ismerteti a helyhez kötött hydrogenfejlesztő telepeket is, a melyek várakban, táborozó helyeken és léghajókikötőkben alkalmaztatnak. Igen fontos eme telepeknél, hogy óránként lehetőleg mennél több hydrogent tudjanak elöállitani, hogy lehetöleg minél előbb lehessen meg, illetve utána tölteni a léghajót. Eme telepek tehát mindig úgy müködnek, hogy elég hydrogen-készletük legyen, s e czélból vagy egy nagy gáztartójuk – vagy elegendő számú aczélbomba-készletük van. A helyhez kötött hydrogenfejlesztö telepeken is éveken át kénsavból vas segitségével fejlesztették a hydrogent, s csak a mult század 90-es éveiben szoritotta ki ezt az eljárást az elektrolytikus vízbontó eljárás. A

z ilyen nagyméretü telepeken vizből állitják elő a hydrogent úgy, hogy izzó vas felett vígőzt vezetnek át. Néhány év előtt vezettek be újólag eme eljárást, a melyet Messerschmitt tökéletesitett legujabban igen lényegesen. Rincker és Wolter eljárását, a melynél az olajgázból indulnak ki, szintén használják katonai czélokra. Az orosz léghajósoknak vagy egy, ezen rendszer szerint épitett két vasúti kocsira szerelt telepe, mely óránként 150 köbméter hydrogent szolgáltat.