Oroszország évszázada a szláv népek patrónusaként lépett fel. Hogy ez mennyire őszinte érzés, és mennyiben csupán a hódítás vagy hatalmi befolyás ideológiája – mindegy is. (A szláv lengyeleknek, fehéroroszoknak és ukránoknak biztosított szabadság foka a cári birodalomban inkább az utóbbit valószínűsíti). Mindenesetre az orosz politika hadicélokat fogalmazott meg az Osztrák-Magyar Monarchia belső szerkezetére vonatkozóan is.

A cseh és szlovák lakosságú területeket trialista formában kívánták meghagyni a Habsburg birodalom keretei között. Az osztrák-magyar-csehszlovák trializmust a szlovének autonómiája egészítette volna ki.

Mint látható, az oroszok éppúgy messzemenő kisebbségi jogokat kívántak más országok kisebbségeinek, mint a britek – és éppúgy nem biztosították e kollektív kisebbségi jogokat saját birodalmukon belül az ott élő népeknek.

A Monarchia délszláv területeit – Boszniát, Hercegovinát, Dalmáciát – az oroszok Szerbiához kapcsolták volna.