A posztócsalók
Libabőrös lett a hátam, amint a posztócsalók itéletét olvastam. Tiz év, tizenkét év, tizenöt év, kemény fekhely és bőjt: drákói itélet, szigorú és kegyetlen, megdöbbentő és lesujtó itélet. Akik fiatal emberekként vonultak be másfél évvel ezelőtt a katonai vizsgálati fogházba, mint aggastyánok kerültek ki onnan tiz év mulva, tizenöt év mulva.
Mindenkit megdöbbentett ez az itélet és mégsem akadt senki, aki az elitélteket megsajnálta volna. Nem, még kevésnek is tartották; még enyhének is mondották az itéletet s akadtak olyanok, akik a kötelet és az akasztófát emlegették. Mások megint olyan itéletet szerettek volna, hogy a posztócsalóknak saját posztójukból varrjanak ruhát s abban kelljen télviz idején a szabadban hálniok.
Nem, ezek az emberek nem érdemeltek halálbüntetést, vagy szabadban való kikötést, ezek megérdemelték a legsulyosabb büntetést, ami embert érhet: tiz évi, tizenöt évi szabadságvesztést. A biró igazságosan itélt s ha libabőrös is lett a hátunk az itélet olvasására – talán azért lett libabőrös mert azokra gondoltunk, akiket örök börtönnel sujtottak a kegyetlen posztócsalók.
.jpg "Az önálló vámterület és a függetlenségi párt")
.jpg "Hazatérő kivándorlók")
A hozzászólások megtekintéhez kattintson ide!