A Monarchia az 1916. decemberi békekísérletet csupán a kezdetnek tekintette, a béketapogatózásokat folytatta. A németek tudtak szövetségesük manővereiről, de csak az általános béke keresésének keretei között;

hogy a Monarchia esetleg különbékével is számol, titokban maradt a németek előtt. Háborús körülmények között, egy nálunknál erősebb és agresszívabb szövetséges árnyékában az ellenséggel kapcsolatot teremteni a kalandfilmekből ismert megoldásokat igényelt.

A Monarchia a semleges Dánián keresztül próbálkozott a britekkel való kapcsolatfelvétellel. A közvetítő szerepét Axel Christiansen dán üzletember vállalta. Balfour pártolta az elképzelést, mert abból indult ki, hogy a Monarchia különbékéje megkönnyítené az egyedül maradt németek legyőzését.

A brit és magyar titkos megbízottak találkozójára végül szerencsétlen véletlen és némi ügyetlenkedés miatt nem került sor. Jellemző, hogy a németek viszont tárgyalni tudtak az angol diplomatával, de a német ajánlatról Balfour hallani sem akart.

Nem sikerült a hollandiai kapcsolatfelvétel sem. Czernin azzal is próbálkozott, hogy a spanyol királyt vegye rá a békeközvetítésre – eredménytelenül. A tárgyalások fonalát végül családi kapcsolatok szövevénye lévén lehetett fölvenni.

IV. Károly feleségének, Zita királynénak három fiútestvére az osztrák, két testvére pedig a belga hadseregben szolgált. Talán a fivérek titkos svájci találkozója – no persze a francia kormány és az osztrák-magyar uralkodó tudtával – megoldhatja majd a remélt kapcsolatfelvételt, a titkos tárgyalások megkezdését a békéről.