Az előcsatározások egy Messines nevű hegygerincnél kezdődtek. Itt, mintha csak kora újkori várostromnál történt volna, ellenaknákkal támadták a német védelmi vonalat. A britek 19 alagútban robbanóanyagot robbantottak fel a német állások alatt.

A robbanás Londonban is hallatszott, állítólag Lloyd George miniszterelnök is hallotta Downing street-i hivatalában. Tízezer ember halt meg. A messines-i csata brit sikert hozott.

A tulajdonképpeni ypres-i csatára ezután került sor. Haig brit főparancsnok valóságos diplomataként győzte meg az újságírókat, s főképp a kételkedő miniszterelnököt a támadás szükségességéről.

A túlerőben lévő britek 16 napos szörnyű tüzérségi tűz után áttörték a német védelmi vonalat és 8 km mélyen benyomultak ellenséges területre. A németek csapatokat irányítottak a helyszínre. Az erőviszonyok kiegyenlítettebbé váltak.

A csaknem három hónapig tartó csata brit területnyereséggel, Passendale település elfoglalásával ért véget. Londonban megszólaltak a harangok a győzelem ünneplésére. A veszteségek épp ellenkező előjelet mutattak:

több mint háromszázezer brit és kereken kétszázezer német katona dőlt ki a sorból. A csata tisztán katonai értelemben inkább döntetlen körüli volt, és nem hozta közelebb a támadókat a háború megnyeréséhez.