A svéd, dán, norvég szociáldemokraták (ők alkották a Skandináv Bizottságot) és a velük együttműködő holland szocialisták 1916. decemberében újabb békekezdeményezést tettek. A hágai székhelyű Nemzetközi Szocialista Irodához fordultak javaslatukkal. 1917 májusára Stockholmba hirdettek konferenciát.

A jó szándékú kezdeményezés nem sikerült. A forradalmi balosok (orosz bolsevikok és a német Spartacus-szövetség) imperialista manővernek minősítették a javaslatot: Lenin és hívei ekkor már nem békében, hanem a szocialista ill. proletár-forradalom egészen közeli perspektívájában gondolkodtak.

Nem támogatták a kezdeményezést a kommunisták által „szociálsovinisztának” csúfolt, kormányaikkal a háborús erőfeszítésekben együtt működő szocialista pártok sem. Amikor pedig már kiuatztak volna a brit és francia szocialisták, kormányaiktól nem kaptak útlevelet: a brit és francia kormány a végső győzelemmel számolt, s legfeljebb a Monarchia különbékéjét támogatta.

Részt vett a konferencián néhány más párt, így a bolgár, osztrák, magyar. A nyugati antant nagyhatalmak szociáldemokratáinak távolmaradása miatt a kongresszus nem lehetett sikeres, de jól mutatta a szocialista mozgalom és általában a népek békevágyát.