A világháború első éveiben minden hadviselő fél alulbecsülte a harcok várható időtartamát. Nem csak 1914-ben és nem csak a németek (ki ne ismerné II. Vilmos híres mondatát: őszi lombhullásra hazatérnek a katonák) de valamennyi hadviselő még 1917-ben is a ténylegesen megtörténtnél korábbi véget remélt és tervezett.

1918 nyarára ennek a fordítottja következett be: a hadvezetések most 1919-es befejezést terveztek.

Csakhogy a németek vereségeiből (Marne, Amiens, St. Michiel) Foch − elsőként − levonta a következtetést: a németek az ősszel összeroppanthatók. De vajon nem fog ez értelmetlenül sok áldozatba kerülni? Nem lenne célszerűbb a türelmesebb, lassúbb hadviselés?

Foch mellé állt a brit erők parancsnoka, Haig is. A két hadvezér meggyőzte a kormányokat. A dilemma tehát eldőlt. Következett a végső hadművelet.