Míg Ludendorff és Hindenburg, Haig és Bruszilov, Joffre és Foch, Conrad és Pershing számára az első világháború katonai karrierjük csúcspontja volt, két amerikai tiszt számára a nagy háború inkább csak a kezdetet jelentette, ők később érték el katonai szerepük tetőpontját.

George Catlett Marshall (1880-1959) – az egyetlen katona, aki béke Nobel-díjat kapott – az első világháborúban még csupán mellékszereplő. 1917-ben az elsőként Franciaországba küldött amerikai hadosztály hadműveleti főnöke. 1918-ban, a Meuse-Argonne körüli harcokban az 1. amerikai hadsereg hadműveleti parancsnoka.

Marshall a második világháborúban játszott döntő szerepet: hadseregtábornokként, vezérkari főnökként. 1945-1947 között az Egyesült Államok külügyminisztere. Az ő nevét kapta a háborús újjáépítési program, melyet Marshall-segélyként ismerünk.

Douglas MacArthur (1880-1964) Az első világháborúban a 42. amerikai hadosztály parancsnoka. A második marne-i csatában kitüntette magát. A harmincas években az USA vezérkari főnöke lesz. 1937-ben nyugdíjba vonul.

A második világháborúban reaktiválták, a délnyugat- csendes-óceáni erők főparancsnoka lett. Az ő koncepciója volt a „szigetről szigetre ugrálás” vagy „békaugrás” taktikája. 1945-ben valamennyi csendes-óceáni amerikai erő főparancsnokaként fogadta a japán kapitulációt.

Ezután Japán kormányzója, majd a koreai háború amerikai főparancsnoka. Kész lett volna atombombát alkalmazni Kína ellen. Truman elnök felmentette.