A brit és a francia hadvezetés között viták voltak arról, mekkora frontszakaszt védelmezzenek a szigetország csapatai. A Haig és Petain közötti súrlódásokat tetézte Lloyd George brit miniszterelnök hagyományos konfliktusa a hadvezetéssel.

Foch javaslatára tartalék haderő felállítása is felmerült. A Legfelső Haditanács harminc hadosztályból álló nagy tartalék erőt tervezett. Ezzel Foch kezébe került volna a kezdeményezés az antant stratégia meghatározására. „Az egyesített parancsnokság kerülő úton jött volna létre” – írja Taylor brit történész. Robertson tábornok szívósan ellenezte az ötletet.

A brit politika minden szegmensét – a királytól az alsóházig – megmozgató konfliktusból végül a miniszterelnök került ki győztesen. V. György király engedett. Lloyde George miniszterelnök maradt, Robertsont leváltották, Haig azonban, akit a kormányfő szintúgy nem kedvelt, a helyén maradt.

A közös tartalék haderő végül mégsem jött létre. Haig helyesen ismerte fel, hogy a német támadás Flandriában várható, de, brit offenzívában reménykedve, nem építette ki kellően a védelmet. A vita a német sikerek után is folytatódott, Haig főparancsnok a miniszterelnököt hibáztatta.