A tarlónövények termeléséről

1918 | Július

Irta: Laczkó Aladár

A mai viszonyok között szükséges, hogy a gazdák ott – ahol csak a körülmények megengedik – vessenek tarlóba vethető növényeket, egyrészt azért, mert ezáltal – ha a tarlóvetés sikerül – kettős termést vehetnek ugyanazon földről, – másrészt pedig, – miután előreláthatólag az idén is kevés lesz a takarmány, tehát mindenképen hasznos és fontos dolog tarlónövényekkel növelni a takarmány mennyiségét.

Tarlónövényeket főleg takarmánynak termelhetünk – de egyik-másikat vethetjük magtermelés céljából is. Mindkét esetben szükséges, hogy a föld ne legyen tulsovány. Tarlóvetések céljaira olyan területeket válasszunk, melyekbe majd tavaszi vetések kerülnek, mivel a tarló-vetéseknek rendszerint őszig való fejlődése szükséges.

A takarmánynyerés céljából vethető tarlónövények: a csalamádé, mohar, köles, keszthelyi keverék, csibehur.

A csalamádé előnye, hogy nagy tömeget szolgáló takarmány és emellett még egyik legbiztosabb termésü takarmányunk is, miután a szárazságot is jól türi és igen különböző talajokon is termelhető. Csalamádé termelés céljaira jó – ha korai tengerit vetünk, miután az gyorsabban fejlődik. Vetése jobb, ha inkább szélesebb sorközökkel történik, mert igy ha nagy volna a szárazság, esetleg fogatosan is kapálható. Kat. holdanként 60-100 kg. a vetőmagszükséglet. Termése nagyon változó: 250-400 q-ig is teremhet kat. holdankint.

A mohar legnagyobb előnye, hogy a szárazságot igen jól türi, miután a talaj viztartalmát igen jól ki tudja használni. Nagy és hosszu szárazságnak kell uralkodni, hogy a mohar ne sikerüljön. Közvetlenül a gabona lekerülte után vetni kell 11-13 cm. sortávolságra. Magja apró, ezért csak sekély alátakarást tür meg, 1-2 cm. mélyre vetendő. Kat. holdanként 15-20 kg. mag bőven elég a vetéséhez. A mohar fejlődése igen gyors: 10-12 hét mulva a vetés után már kaszálható. Ha az őszi idő is kedvező, ekkor még az is előnye a moharnak, hogy szénává is száritható. Termése kat. holdanként 15-30 q körül van.

A kölest – ha vetésére az őszi idő kedvező, nemcsak takarmányra – hanem magnyerésre is használhatjuk, amikor is magja mint abrak-takarmány használható, vagy pedig eladás utján értékesithető, szalmája pedig takarmánynak használható. Többféle fajtája van: a közönséges vagy kása köles, az olasz köles és a vérköles. A vérköles a legbiztosabban és legjobban termő. Termelhető mindenütt, ahol még a tengeri megterem – máshol azonban nem igen, mert fejlődéséhez sok meleget kiván. A szárazságot a többi gabonaféléknél jobban birja. A nehezebb, nedvesebb talajokon kivül – mindenütt termelhető. Vetésénél 12-20 cm. sortávolság megfelelő, 1-2 cm. mély mag alátakaritással kat. holdankint 10-15 kg. magot számitva.

Miután a köles a gyomokat igen megsinyli, ezért hasznos dolog a megerősödött vetést megfogasolni. Az érett köles mag igen könnyen pereg, ezért az aratást – mielőtt a szalma teljesen megsárgulna – meg kell kezdeni. Renden hagyni az aratásnál nem szabad, mert ilyen esetben a gyüjtésnél is sok kipereg. Aratás után legjobb vagy kisebb boglyákba rakni, vagy pedig kis kévékbe kötni, hogy jól kiszáradhasson. Szalmatermése kat. holdanként 8-15 q körül van.

A keszthelyi keverék, mely rozsnak és őszi repcének keveréke – jól trágyázott földben ősszel és tavasszal is ad takarmánytermést. Vetése augusztus második felében történik. Rozsból 15 cm. sortávolságra – kat. holdanként 50 kg. magot számitva – vethetünk és a vetést befogasolva – utána vetjük a rendes gabona sortávolra 10 kg. repcét. Ha az időjárás kedvező, akkor október elejétől – november végégéig is kaszálható. Etetése nem friss, hanem fonnyasztott állapotban történik, miután frissen etetve – könnyen felfuvódnak tőle az állatok. A keszthelyi keverék még kora tavasszal is kaszálható egyszer.

A csibehur előnye, hogy igénytelen, rövid a tenyészideje és jó takarmányt ad – ha elegendő esőt kap, viszont azonban elgyomositja a talajt. Kétféle fajtája van: a közönséges és az óriási csibehur. Az óriási csibehur nagyobb és igy több takarmányt ad, de viszont nem is olyan igénytelen – mint a közönséges csibehur. Vetése után már 8-10 hét mulva kaszálható. Vetése gabona sortávolság mellett – kat. holdanként 9-12 kg. magot számitva – történik. Különösen a jobb homoktalajokon érdemes nagyon csibehurt termelni.

Tarlóvetésre magtermelés céljából a kölesen kivül a pohánka használható, melynek magja értékesithető akár mint abraktakarmány, akár pedig eladás utján. Igénytelen növény és igy gyenge homokon van főleg jelentősége, azonban – minthogy rövid a tenyészideje – tarlóveteményül jobb talajokon is érdemes termelni. Tul kövér földbe azonban nem jó vetni, mert ott kevés magot köt.

Tenyészideje 10-12 hét. Vetése julius és még augusztus elején is történhetik 18-20 cm. sortávolra, kat. holdanként 30-40 kg. magot számitva. Homoktalajon 8-4 cm. – különben 1-2 cm. mélységre vetendő a magja. Aratását akkor kell megkezdeni, midőn már a mag tulnyomó része érett és lehetőleg harmatos időben. Néhány napig jó renden száradni hagyni és azután apró kévékbe kötözve – összerakni.