A Ludendorff és Hindenburg hadvezetése által meghirdetett utolsó nagy erőfeszítés, az 1918 tavaszi-nyári offenzíva, ami biztosan meghozza majd a végső győzelmet – a remény és hit valószínűleg magával ragadta a német társadalom többségét.

A korábban is lappangó kimerültség, elkeseredés, elégedetlenség és békevágy a nyári katonai kudarcok után szinte kirobbant, elemi erővel került felszínre.

A hitleri propaganda utóbb úgy állította be a dolgot, mintha a német vereség nem a katonai erőviszonyok logikus végkifejlete, hanem egyszerűen árulás eredménye lett volna.

A hadsereg hősiesen harcolt, de a hátország forradalma, a szocialisták, a kommunisták, akik mögött természetesen a zsidóság állt, mintegy hátba döfték a dicsőségesen küzdő haderőt.

A tőrdöfés-elmélet természetesen legenda, nem ad semmiféle valós magyarázatot a németek vereségére, ellenben jól mutatja a felelősség-elhárítás és bűnbakkeresés lélektani folyamatát.