Dtum
Login with Facebookk
1920 | Május

A külföldi behozatal és kivitel hatása iparunkra

Lázas sürgés-forgás, szervezés jellemzi a nyüzsgő iparostábort.
Régi, kipróbált iparosszervek, a gombamódra szaporodó új szervek, dicséretreméltó buzgósággal törekednek az ipari műhelyek ezreinek munkaképességét biztosítani. A sok tevékenység, a legfőbb gond, az anyagszerzésre irányul.

Minthogy pedig a sors által ezidőszerint szűkre szabott országhatáron belül alig van készlet, „külföldi” anyag iránt mutatkozik a legnagyobb érdeklődés. Az anyagbeszerzésnek s így a munka felvételének, illetőleg folytonosságának biztosítására két mód kínálkozik. Az anyagvétel és bérmunkavállalás.

Az első a közszükséglet ellátása szempontjából előnyösebb, szomorú valutáris viszonyaink következtében, nemzetgazdasági szempontból hátrányosabb, mint a bérmunkavállalás. Igyekeznünk kell az anyagellátás mindkét formáját választani s a nemzetgazdasági érdek védelme szempontjából megfelelő kivitellel a jelzett hátrányokat ellensúlyozni.

A kézmű-, kis- és középipari műhelyek anyagellátása nem oldható meg a véletlen által nyújtott vásárlási alkalmak kihasználásával, hanem törekedni kell a rendszeres anyag biztosítására, a folytatólagos és szükség szerint fokozódó termelésre módot kell nyújtani s térdekeknek legmegfelelőbb módon az így termelt ipari készítmények értékesítéséről is kell gondoskodni. Tehát nemcsak a momentán segítség, hanem alapos berendezkedés a jövőre, legyen a feladat.

Ez a feladat lebeg az Iparosok Országos Központi Szövetkezete igazgatóságának szeme előtt, amikor Németausztria, Németország, Hollandia, sőt a tengerentúli viszonyok közvetlen megismerésével megkezdette a külföldi összeköttetések létesítését. Az említetteken kívül még számos országgal folynak tárgyalások. Az eddig szerzett tapasztalatok is már oly biztatóak, hogy a kisipari műhelyek remélhetőleg már rövid időn belül részesei lesznek a világpiac kereskedelmének, amiből természetszerűleg mérhetetlen előnyöket fognak élvezni.

Ma szinte leküzdhetetlen akadálynak látszik az, hogy a magyar korona vásárlási értéke az összes pénznemek között a leggyengébb. Az ezáltal előállott nehézség mellett a többi, mint szállítás, behozatal, kiviteli akadályok stb. könnyen elsimíthatók.

A valutáris helyzet által teremtett legnagyobb és mondható egyetlen súlyos akadály elhárítása felülmúlja a mi erőnket, ez az ipar, kereskedelem, mezőgazdaság érdekeltségeinek és a kormány céltudatos, egységes, egyesült, szívós fellépése nélkül elérhetetlen.

A határontúli forgalom szabályozása legyen a legsürgősebb feladat, ennél pedig vezérfonal és egyetlen szempont valutánk javítása, mert enélkül a termelés felvétele, annak folytatólagos vitele nem biztosítható.

Kövessük a német példát.
Elvileg nem enged semmit behozni, kivinni. Kivételesen „valutakülönbözeti felár” címen szed (még tőlünk is) 50-1000%-ig a belföldi gyáros, illetve kereskedő által limitált áron felül. Ez az elv lehet kulcsa helyes behozatali és kiviteli politikánknak. Csak a kulcsot kell a szakérdekeltség bevonásával jó kezekre bízni.
S. M.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98