Dtum
Login with Facebookk
1920 | November

Kuncz Aladár - Karácsonyi látomások Történelmi pillanat

Váratlanul jön és csak a fogékonyaknak nyilatkozik meg. A valóságon, az idő és véletlen körülmények e mulandó szövedékén, oly ellenállhatatlanul metszi át magát, mint papíron az izzó parázs. Itt van, s az emberi elme játszi keretei: múlt és jelen, jelen és jövő, szétroppannak, mint a megdagadt ár előtt a gátak. Minden egy nagy időtlen hullámmá borul össze s úgy érezzük, hogy itt mellettünk vágtat lován üldözői elől a szerencsétlen Lajos, míg az undok mocsár el nem nyeli halovány arcát.

 

Verbőczy most vonul végig díszes kíséretével Buda utcáin, hogy kenetes ajka ékes szavaival fegyvert és erőszakot meggyőzzön. Kivonult már az utolsó török is az országból s elénk tárul a pozsonyi országgyűlés terme, hol az országdöntő, kínos csendbe, fenyegető ágyuk nyomása alatt, idegen uralkodó családnak jegyzik el sorsukat a megrémült rendek.

 

De halljuk a felsőbüki Nagy Pálok dörgő szavát is, mellyel megindult a magyar nyelv renaissancesza. Itt baktat már Pest sáros utcáin Széchenyi s míg rajongó lelkét a jövő Budapest nagyszerű látomása édesgeti, elméje a megoldás lehetőségein töpreng. Minden akarat és küzdelem, minden ujjongás és ünneplés, minden gyász és szomorúság, mely egykor itt futó pillanatokba írta magát, most élővé elevenedik.

 

Hangzik komor lépése az Árpádot temető vitézeknek, feljajdul újra a sziklákon lezuhanó Gellértnek sikolya, tatárverő magyarok hurrája összevegyül a hősi kétségbeesés kiáltásával, mi a Szigetből kitörő mártírcsapat ajkáról szakadt fel - - - Nincs múlt, nincs jelen, nincs jövő, csak magyar sors van, minden megéltnek elszakíthatatlan összefüggése. Századok leomló válaszfalain keresztül áthallatszik hozzánk testvéreink kiáltása, átnyúlik segítséget kérő és segítséget adó kezük s úgy érezzük, hogy mindnyájan mindent egyszerre élünk.

 

Hősi tettek és gyáva árulások, önzetlen eszményiség és galád érdekhajhászás, melyeket talán egykor nem jutalmazott vagy nem büntetett a vak pillanat, most feltámadnak s az egyetemleges jutalmazás és megtorlás mérlegelő útján kiegyenlítődnek, kitisztulnak a nagy egység lelkiismeretében.

 

Időtlenül, sikerektől és kudarcoktól menten feszül elénk a szűz magyar akarat, sziklák közé vetett mag, parton sarjadzó növény, melyre, alighogy kidugja fejét, zuhogva robbannak az ellenséges hullámok, s mi ennek a hatalmas akaratsugárnak kialvó szikrái, egy percre mintegy kiválunk a fajlendületéből s magunkon kívül látjuk sorsunkat az örökélet irtózatos küzdelmeiben tovaszáguldani.

 

Ez előtt a szörnyű vízió előtt hasztalan minden betanultság, okoskodás. A szív legmélyéről feltörő szó is üresen, idegenül kong. Érezzük, hogy a Végzet átlép rajtunk, egyéni életünkön. Gondolat, ösztön elszáll belőlünk és csak ámuló, tehetetlen szemlélet leszünk, mint egykor, mikor láttuk magunkat levett kalappal, zokogva végigmenni az utcán apánk koporsója után és úgy sirattuk magunkat, mint egy teljesen idegen embert ...


*

De a sírás már kiengesztelődés, mely a tehetetlen fájdalomba meghatódott, nemes emelkedettséget kever. A nyitott sír előtt a lélek elmerül egy percre öntudatlanul abba a titokzatos kapcsolatba, mely az egyéni életformák s az örökké újjatszülő, halhatatlan Élet között van. Megjelenik előtte az élet, mint idea, mely minden meggondolás nélkül dobja el kisérleteit, az általunk egésznek, teljesnek hitt életeket, hogy új és új megvalósulásokon keresztül jusson el a teljes megeszményülésig. Lélektől a lélekig vezet az élet útja és csak útközben martaléka a fájdalomnak és a halálnak.

 

Ebből a természetfölötti átérzésből merit új kedvet az életre a lesújtott ember és történelmi pillanatokban ugyanez az érzés termékenyíti meg a nemzetek lelkét is. Az "ami volt"-nak és "amivé lenni akar"-nak eszméje észrevétlenül és gyorsan fogamzik meg a hivatottak lelkében s a mai sötétség, kapkodás és erőszak helyébe, holnap már felragyog az új cél.

 

A ma nemzedéke, mely csak, mint ilyen, vezekelhette le a megváltó szenvedést, mert az Úr fiának is testté kellett lennie, hogy szenvedjen, - holnap már egész nemzetté lesz, s könnyen rázza le magáról a beteg testén elszaporodott férgeket.

 

Holnap már Szent István bölcsessége, Kálmán tudománya és Szent László villogó kardja velünk lesz, mely oly gyökerestől tépte ki a magyar sorsot a felelőtlen változás, hogy ami az ő hivatásuk volt, a mi hivatásunkká is lett. Ezért csalogatóbb és szebb a jövőnk, mint bármikor. Mindenné lehetünk, mert majdnem semmivé tettek. A magyar műveltség tündöklő vára újra fényszórója lehet a keleti műveletlenségnek. Ma Mátyás királyról többet lehet és többet kell tanulnunk, mint Deák Ferenctől, mert közelebb estünk hozzá.

 

De nekünk a tudósokat, művészeket nem kell külföldről hoznunk. Háborúelőtti nagyarányú kulturánk egész kerete még itt fekszik tétlenül, a végromláshoz közel. Művészet és tudományok minden ágában már éppen felserdült, már éppen munkához látott egy minden tehetséggel megáldott generáció, mikor a háború kitört. Ez a nemzedék él még, szétszórtan s elkábulva, belefásulva a megoldhatatlan mindennapi gondokba, de él s még nagyszerű munkára hivatott.

 

Meg kell előbb menteni az egész Magyarországot szellemben és műveltségben, tudományokban és művészetekben s akkor a földrajzi Magyarország egy kardcsapás nélkül újra összeáll. Mily balgaság félni a képzett emberektől s azok túltengésétől, mikor a mai helyzet itt minden foglalkozást, a legkisebb állást is az őrtállás szent kötelezettségével ruház fel.

 

Hát nem a mi igazságunk kiált ki világszerte abból a tényből, hogy amíg egyik szomszédunk a tanítói oklevélhez köti legmagasabb állásait, addig a mi tanítóink százszámra foglalkoznak a legkezdetlegesebb testi munkával? És mégis, ne adjuk fel legfőbb erőnknek, kulturális erőnknek egy porcikáját se! A művelt és minden rétegében tudatos magyar szellemmel áthatott magyarság magja és megalkotója a jövő Nagymagyarországának.

... Hiába borítja korai téli köd az eget, hiába merevíti meg ujjaimat a lelketlen hideg, míg e sorokat írom és hiába felel immár hat szerencsétlen évemnek minden boldogsága után való áhítására a vad kétségbeesés és elhagyatottság magánya, azért érzem biztosan, hogy a hazug ködök mögött, meg van már a ragyogó nap és a derült kék ég, amely a mi napunk és a mi egünk lesz s bontogatja szárnyát a nagy, csodálatos fehér galamb, mely elhozz a békét és martirfejünkre a koronát...

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
A bankszabadalom A bankszabadalom
Hétfőn tartotta az osztrák-magyar bank közgyülését, melynek...
A  Képzőművészeti Kamara ügye A Képzőművészeti Kamara ügye
Eddig még eg kiváló művészünknek sem jutott eszébe, hogy a művészet...
Tízezrek a Horthy Miklós- híd vasárnapi premierjén Tízezrek a Horthy Miklós- híd vasárnapi premierjén
Vasárnap délelőtt tízezrek jelenlétében nyitotta meg a kormányzó...
Vita a főrendek összeférhetetlenségéről
A főrendek összeférhetetlenségének kérdése is napirendre kerül, Gróf...
Gellért Oszkár -  Film egy hatezeréves álomról Gellért Oszkár - Film egy hatezeréves álomról
Gondolj reá: mikor egynapos korodban Kis ökleidet halántékodhoz...
A gallér- és kézelőgyártás meghonositása A gallér- és kézelőgyártás meghonositása
A gallér- és kézelőgyártás meghonositása tekintetében már sok...
Rerrich Béla győzött az egyetemiek párbajtőrversenyén Rerrich Béla győzött az egyetemiek párbajtőrversenyén
A BEAC I. osztályú párbajtőrversenyén 24 vívó vett részt. Az...
A koborlás lélektana
Tudósok állitják, hogy a kóborlás az elme bizonyos betegségének a...
Törvényjavaslat a pénzforgalom ideiglenes szabályozásáról Törvényjavaslat a pénzforgalom ideiglenes szabályozásáról
Erődy-Harrach Béla a pénzügyi bizottság előadója ismertette a...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98