Huszadik Század - Sajtócikkek a múlt századból

VEZÉRCIKK

A bihari remete egy Bessenyey György nevű öreg úr, aki mogorva magányba, a berettyókovácsii pusztára vonult el s szótlanul járja a kúria pipafüstös, homályos szobáit, gyakorta kitekintve az ablakon túl esteledő őszbe. Ez a szűkszavú remete valaha daliás testőr volt, aki egyszer a...

DÍJAINK

Szabó Ágnes

Barbárok kora…

2009|10|17

Már megint nem értem Kosztolányit. Ezt írja a Barbárokról:

„A...

Attila

2009|04|14

Annyira akartam ezt a blogot 1905. április 11-hez , hogy épp ezért idáig...

Az írástudók ájulása

2008|11|01

Azt tartjuk a magas kulturáról, hogy egyetemes, emberi értékeket őriz és közvetít....

Tóth Árpád - Kosztolányi versei

A huszadik század első évtizedében csodálatosan megifjodott magyar költészet egyik legbiztatóbb ígérete Kosztolányi Dezső volt. Ady Endre első könyvein kívül az ő "Négy fal között" című kötete keltett akkoriban...

Fáy Szeréna

A 80-as évek legelején egy sugár növésű, sötét szemű fiatal leány tűnt fel a színésziskolai vizsgákon. Ez a fiatal leány, kinek értékes tehetsége iránt az akkor még élő Jókainé Laborfalvy Róza is melegen érdeklődött,...

Koldus Bálint - A forrás éneke

Forrásként bugyogok föl a mélyből, cseppekből vagyok én: millió cseppem átlátszó, ragyogó ékkő. Tükre vagyok sugárnak, tükre magamnak, cseppnyi vizecskék tükre: folyékony kristály, tiszta kis kavicsok szeretője:...

Telmányi Emil

Telmányi Emil művészete feneketlen mélység és egyszersmind legmarkánsabb körülhatároltság. Olyan, mint a mélyre ásott, kemény sziklába vájt kút. Két törekvés, helyesebben két szenvedély juttatja el a magyar zene...

Zádory Oszkár csontminiatűrjei

Ezt a képet sohasem fogom elfelejteni. Zádory, ki Párizsban élte a művészek könnyű és színes életét s legújabb szabású ruhában, frissen borotválva, fiatalon lépte át a fogság küszöbét, egy nedves kazamata sötétjében...

Gara Arnold illusztrációi

Szeretem azt, ami sikerült, ami kész, amihez nem kell sem barátságos, sem ellenszenves ismertetés. Szeretem a művet, amely az alkotója helyett beszél. Ilyen sikerült műnek tartom Gara Arnold rézkarcait, az "Anyegin"-hez...