Körmönfont bűnügy foglalkoztatja ez idő szerint a rendőrséget, amely az ügynek mulatságos epizódját is felderítette. A sátoraljaujhelyi vonattal együtt érkezett meg Budapestre Friedmann Pinkász Sátoraljaujhely környékbeli kereskedő és Hersch Lázár munkácsi kereskedő. Hersch Munkácsról jött s Sátoraljaujhelyen szállt föl a vonatra és ott ismerkedett meg Friedmann Pinkászszal.

Már a vasuti kocsiban megbeszélték, hogy közös szállószobát bérelnek, mert hallották, hogy amugy is nehéz szobát találni Budapesten s rokona vagy ismerőse egyiknek sem volt a fővárosban.

Budapestre érkezve, a Belváros egyik kisebb szállójában vettek ki szobát és annak rendje és módja szerint be is költöztek. Az eset előzményeihez tartozik, hogy Friedmann utközben elmondta Herschnek, hogy bevásárolni jön Budapestre és százezer korona készpénzt hoz magával, amelyet a zsebében tart. Hersch viszont szegény volt, aki ugyszólván pénz nélkül tette meg az utat.

Friedmann meghívására az egyik mulatóhelyen töltötték az első estét, ahonnan kissé mámorosan tértek haza, szállóbeli közös lakásukra. Friedmann a kabátját, a benne lévő százötvenezer koronával az ágya mellett levő székre helyezte és le sem vetkőzve, rögtön mély álomba merült.

Hersch szintén lefeküdt, de nem oltotta el a lámpát s alvása is szinlelés volt. Mikor az utazástól és az alkoholtól kifáradt Friedmann nagyokat horkolt, Hersch felkelt az ágyáról és csendesen kivette Friedmann kabátja zsebéből a pénztárcáját. A benne lévő tizezer- és ezerkoronás bankjegyek sorszámait gyorsan lejegyezte a noteszkönyvébe, és a pénztárcát a benne levő pénzzel együtt szépen visszatette Friedmann kabátja zsebébe.

Másnap reggel Hersch éktelen lármát csapott, hogy 150.000 koronáját kilopták a zsebéből. A szálló személyzete rendőrt hozott, ki előtt Hersch megismételte panaszát és annak a gyanujának adott kifejezést, hogy a pénzt Friedmann lophatta el tőle. Ez ellen Friedmann természetesen élénken tiltakozott, de Hersch követelte, hogy kutassák át Friedmann zsebeit. Friedmann ártatlansága tudatában mit sem sejtve, kivette pénztárcáját s mikor belőle a saját tulajdonát képező 150.000 korona előkerült, Hersch diadalmasan kiáltott fel:
- Ime, itt a pénzem!
- Ez az én pénzem! – ordított Friedmann.
Hersch azonban elővette a noteszkönyvét és a bankjegyek sorszámát pontosan felsorolta, amivel természetesen a maga igazát bizonyította a rendőr előtt, ki erre magához vette a 150.000 koronát és mindkét vitatkozó felet felszólította, hogy kövessék őt a negyedik kerületi kapitányságra.

Utközben Friedmann valahogy meglógott. A kapitányságon Hersch jegyzőkönyvbe adta a panaszát és kérte a 150 ezer koronának részére való kiutalását.

Amint a rendőrtisztviselő a pénzt nézegette, gyanusnak tünt fel neki a magyar lebélyegzés. Átküldte egy közeli bankba az egész pénzt s onnan azt a választ kapta, hogy valamennyi lebélyegzés hamis.
Erre Herschet fővádra fogták, hogy honnan van ez a sok hamis lebélyegzésű pénze? Hersch látván, hogy most már gyanusítottá vált, töredelmesen bevallott mindent, hogy a pénz sohasem volt az övé, hanem a lopási mese kieszelésével akart birtokába jutni. Ezt az állítást igazolni látszott Friedmann elpárolgása is, aki azért szökött meg, mert tudta, hogy baj van a lebélyegzés körül.

Hersch s a hamis lebélyegzésű 150.000 korona átkerült a főkapitányságra, Friedmann előkerítése és a való tényállás megállapítása végett. Friedmann azonban – a jelek szerint – nemcsak a szállódából, hanem még Budapestről is eltünt, Hersch pedig egyelőre fogva van.