A tavasz közeledtével sok gazdasszony szeretne csirkét keltetni, de nincs a kellő időben kotlós tyúkja, vagy pedig nincs annyi, mint amennyi kellene az összes keltető tojások kikeltésére. A kotló hiányát a keltető gép van hivatva orvosolni.

E gép azonban csak állandó, gondos felügyelet mellett és megfelelő (nem légvonatos, állandó hőmérsékletű) helyiségben szokott jól működni. Már pedig arra nem minden falusi asszony ér rá, hogy a gépben levő tojásokat forgassa, nedvesítse és nem lehet egyik szeme állandóan a hőforrásul szolgáló lámpáson vagy szenes égőn.

A praktikus német ész már e bajon is segített szövetkezet alapításával.
Ezen eszme kivitele céljából a falu vállalkozó szellemű gazdasszonyainak egy szövetkezetbe kellene tömörülni, azután közköltségen a keltetési idényre egy megfelelő helyiséget bérelni, néhány jó gépet beállítani s ezeknek kezelését egy ügyes asszony gondjaira bízni, ki díjazását a szövetkezeti tagoktól – esetleg a keltésre behordott tojások száma arányában – kapná.

A gödöllői állami baromfimunkásnőképző iskolában bárkit pár hét alatt ingyen megtanítanak a legkülönbözőbb keltetőgépek kezelésére, a gépek beszerzése körül pedig díjtalanul segédkezik akár ezen említett iskola igazgatósága, akár a vármegyei gazdasági felügyelő.

Néhány nagyobb gépben több ezer tojás keltethető ki így rizikó nélkül és aránylag csekély pénzáldozattal. Lehetne nevelni téli vagy koratavaszi csirkéket, melyek nagy árai miatt legtöbb hasznot szoktak hozni.