Egy kis füzetnyi néger vers és rövid népmese összeválogatva a különböző afrikai törzsek költészetéből, az első ilyen gyűjtemény magyar nyelven. Bécsben jelent meg a G. G. Kunstbücher jelölésű sorozat első számaként. Blaise Cendrars után magyar nyelvre fordította Dénes Zsófia. Nagyon elkésett kis tünete ez a magyar nyelvű gyűjtemény annak a neo-primitív kultusznak nevezett idegbajnak, amely néhány évtized óta pusztította a beteg Európa beteg lelkeit.

Neo-primitivizmus, mint egészséges mindent újra kezdés, leegyszerűsödés és lélekszintézis, egy korszak önáltató élethazugságánál nem volt több. Nem teremtő erő és egészség volt ez a mozgalom, hanem fáradt dekadencia, amely álegyszerűségbe való menekülést keresett a kulturális túlzabáltság és túldifferenciáltság után.

Neuraszténiás mánia, amely a művészet példányképéül állított mindent, ami kezdetleges és ami torz. Az európai népművészet együgyűségei mellé odarakta a félállati kultúrnívójú néger törzsek otromba bálványait és esetlen dadogásait.

Hogy belőlük ihletet merítsen. Az ihlet eredményét fényesen hirdeti az elmúlt évtizedek számtalan művészi produktuma. Azután kiderült minden: ez az együgyűség és otrombaság-kultusz nem vezetett építés felé, hanem csak egy további lépcsője lett a destrukciónak és a művészetet is sikeresen csúsztatta a mai anarchikus formátlanság hasistáncába.

És nyilvánvalóvá lett az is, hogy a mai differenciált és komplikált technikájú kultúrának csak még tökéletesebb organizációval és ez új organizációt tartó új etikai vastraverzekkel lehet szilárd formát adni, nem pedig valami félállati ősegyszerűségbe való visszabutulással.

Amint ezt be fogják látni azok, akik még mindig művészi impulzusnak szánják ezeket a néger bárgyúságokat, amelyek szomorú állati sorsról, torz babonákról, és megnyomorított az ébredő értelem által megzavart ösztönök riadozásáról beszélnek, akkor rá fognak jönni arra is, hogy amit tesznek, semmi egyéb, mint művészetrontás és kultúrahamisítás.

Ez az első magyar nyelvű néger "antológia" pedig legyen élő figyelmeztetés arra, hogy legyen elég ebből a primitív "művészetből" és rakjuk vissza ezeket a suta bálványokat és zagyva makogásokat oda, ahonnan elindultak hódító útjukra: az etnográfiai múzeumok szekrényeibe és a folklór-tudósok fiókjaiba.

Hevesy Iván