Dtum
Login with Facebookk
1924 | Október

Ifj. Bókay János - Egy orosz író novellájához

Osvát Ernőnek ajánlom.

...Meghalok. -
Egy kéz elsimítja a hullám-redőket,
Melyeket az élet öntudatomba vésett, -
És az, aki ma vagyok,
Már nem leszek soha...

Lehet, hogy ujra élek.
De aki majd ott állok az új küszöbön,
A kezdet kezdetén,
Az nem leszek én.

A feledés tengeréből felmerülök ujra...
De az emlékezés gyöngyei aláhullottak a sötét habokba,
Az örökkévalóság lemosta a multat, -
S én ott állok ujjászületve.

Csak a kincseim feküsznek a végtelen időtenger borus fenekén, -
Hiába gyüjtöttem kincseket!
Hiába bolyongtam napsugaras réteken zümmögő méhek közt,
Hiába tapostam bágyadt őszi tarlón a sáros rögöt,
Hiába néztem fel álmodó éjeken a göncölszekérre,
Hiába harmatoztam be lelkemet fájó szerelmekkel,
Hiába lestem meg asszonyok sóhaját és loptam meg ajkuk mézét,
Hiába öleltem könnyezve barátot,
Hiába ringattam kis fiam bölcsőjét,
Hiába gyüjtöttem titkokat!...
Levetkőztetnek csupaszra,
Eltépnek a multtól.
Emlékezetem sokrajzú vásznát tisztára mossák
S aztán beledobnak az életbe:
Élhetek ujra...

Az nem leszek én!
Ujszülött csecsemő, aki bamba szemmel nézel fel a mennyboltra,
Mi közöm lesz hozzád?...
Az aki én vagyok,
A fonák rajongó,
Furcsa könnyek hőse,
Bizalmasa egy távoli Istennek,
Viharzó szenvedélyek meggyötört rabja,
Aki utat tört magának emberi szivekbe,
Aki itt sírt a földön,
Itt hánykolódott az idők tengerének apró vízcseppjében, -
Az, aki ma vagyok, béna jobb karommal,
S mindennel, ami a keblemet feszíti,
Ami könnyet hajt a szemembe,
Ami összeszorítja fogaimat,
Ami karomat ölelésre tárja, -
Az nem leszek többé soha.

Élni fogok, tudom!
Mert minden örök és minden valóság,
Csak a tegnapok feküsznek eltaposta a végtelen kör-úton
S keresztüldübörög rajtuk a ma szekere. -
Hát miért vásároltam királyi áron szenvedéseket,
Ha majd feneketlen kútba dobhatom be őket?
Miért rajzoltam meg millió vonallal mostani képemet,
Ha kegyetlen spongya letörli a rajzot,
S én kezdhetem ujra a munkát.

*

...Kis párom, akit magamhoz láncoltam,
Bizony elmegyünk innen!
És az idők kegyetlen árja széjjelsodor bennünket,
Az értéktelen polyvát más és más vidékre,
Szerelmes szavaink elhalnak a multban,
Mint régen elkondult harangok, -
És mást fogsz ölelni...

Isten, örök élet, - -
Félek a haláltól!

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Cikk-ajánló
  Az írásszakértő a törvénykezés és az orvosi tudomány szolgálatában Az írásszakértő a törvénykezés és az orvosi tudomány...
A repülőgép, a rádió és a villanyvonat korszakában csak természetes,...
Jól sikerült az első női tőrvívóverseny Jól sikerült az első női tőrvívóverseny
Az idei vívóversenyek sorozatát a Magyar Vívó Szövetség által...
Színházi hírek Színházi hírek
A Színművészeti Szaktanács úgy döntött, hogy a május 1-jei...
Betörők, mint rézrekvirálók Betörők, mint rézrekvirálók
Egyik forgalmas bérház házfelügyelőjéhez a minap három katona...
Rövidek Rövidek
Vasárnap hivatalosan is megalakult a Németországi Szocialista...
Megegyezés Lausanneban Megegyezés Lausanneban
Vasárnap reggel 7 órakor érkezett vissza Herriot miniszterelnök...
Ilovszky János nyilatkozata az áruházak adózásáról Ilovszky János nyilatkozata az áruházak adózásáról
Kedves Barátom! A mult heti számban a Magyar Divatcsarnok igen...
Gazdasági Kis Tükör Gazdasági Kis Tükör
A nagy mezőgazdasági reformjavaslat, amelyet a miniszterelnök...
Gyephockey: Magyarország – Lengyelország 6:0 Gyephockey: Magyarország – Lengyelország 6:0
A margitszigeti pálya használatlansága miatt az MHC lóversenytéri...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98