Lezárult egy nagy és tragikus asszonyi élet. Gróf Tisza Istvánné követte urát az örökkévalóságba. Az életének élt amíg volt, a halálának élt mióta nincs többé.

Számára a kölső világ akkor omlott össze, mikor titáni párja aljas törpék orgyilkos puskatüzében összeomlott, Tisza Ilona az ujrakezdődő magyar életből gyászfátyolán át legfeljebb a geszti sírbolt felett nyíló hat új tavaszt látta meg. A hetedik már nem találja itt, de neve, mint a hitvesi hűség és önfeláldozás jelképe, időtlen időkre beleíródik a magyar történetbe.

Asszonyi hősiesség: érezni a veszélyt és nem sóhajtani, félteni és eltitkolni, lélekben roskadozva emelt fejjel járni. Igy járt ő párja mellett és mentől nagyobbra nőtt tragikus sorsa, annál nagyobbra nőtt ő az oldalán.