A valorizáció kérdésével kapcsolatban bizonyos ellenséges hangulat alakult ki bankokkal szemben, mert a közvélemény általában arra a felfogásra helyezkedett, hogy a valorizációnak a bankérdekeltség a legnagyobb ellensége. 

Munkatársunk ezért felkereste Proszwimmer Béla dr.-t, a Magyar Leszámitoló és Pénzváltó Bank egyik igazgatóját, aki egyszersmind kiváló pénzügyi jogász is, hogy tőle a bankoknak a valorizációval szemben elfoglalt álláspontjáról felvilágositást kérjen. 

Proszwimmer Béla dr. munkatársunknak a következőket mondotta: 
– A valorizáció törvényhozási rendezése elodázhatatlanul sürgősen szükséges, noha a kifejlődött birói joggyakorlat igyekezik a reális élettel a kapcsolatot megtalálni. Ennek ellenére azonban nem lehet a kérdés végleges rendezését a legkitünőbb judikaturára sem reábizni és egyébként is az anyagnak tekintélyes része kivül esik a birói rendezés lehetőségén. 

– Szükség van azonban a végleges törvényes rendezésre azért is, mert a kérdés megoldatlansága miatt olyan tervek merülnek fel, melyek nem számolnak a tényleges gazdasági és pénzügyi helyzettel és igy alkalmasak arra, hogy fokozzák a jogbizonytalanságot. 

A nyugdíjvalorizációtól eltekintve a pénzintézetek érdekével nem ellenkezik a valorizáció, s igy a pénzintézeteknek saját érdekeik szempontjából semmi okuk sem lehet arra, hogy a valorizáció ellen hadjáratot hirdessenek. 

– Eltekintve ugyanis az állami és városi kölcsönkötvényektől – melyeknek valorizálása tiszta haszon volna a pénzintézetek számára –, a pénzintézetek minden valorizálandó tartozásával szemben egy ugyancsak valorizálandó követelés tétel áll fenn és igy a pénzintézeteket a valorizációval károsodás nem érheti. Semmi akadálya nincsen ezért annak, hogy a német felértékelési törvény példájára, egy 15%-os valorizáció nálunk is megvalósuljon. 

Mindenesetre a kérdést óvatosan kell kezelni, nehogy tulzott jelszavak hatása alatt olyan intézkedések történjenek, melyek a gazdasági életnek sulyos károsodást okozhatnának.