Egy ismerős népnek ismeretlen fiai jelennek meg e héten Budapesten: Svájc-nak, ennek, a nekünk annyira kedves és velünk oly meleg barátságot tartó országnak a legkiválóbb zeneköltői. A filharmóniai Társaság  rendkívüli hangversenyem mutatja be annak a magasszínvonalú zeneirodalomnak néhány alkotását, melyet a román és germán kultúra közé ékelt svájci nép magából kitermelt.

A hangverseny vezető karnagya maga is svájci: dr. Andreae Volkmár, a zürichi filharmonikusok zenekar nagyhírű karmestere, a legkiválóbb svájci zeneszerzők egyike, aki minden tiszta zenei műfajban érdekeset és kiválót alkotott.
Versenytársa a zenei alkotásban Suter Hrermann, drámai erejű, eredeti fantáziával teli zeneszerző, aki kétségtelenül nagy érdeklődést fog kiváltani a zeneértő közönségből.

Honegger Artur, mint az arcképéről, erről a markáns, érdekes művészfejről is látható, eget ostromló, merészen modern zeneszerző. Előadásra kerülő műve, a Pacific 231. című zenekari kép vakmerő programmzene az életzajnak olyan hangutánzataival, amilyenekkel zeneszerző mindeddig alig próbálkozott meg. Ahol ezt a művet eddig előadták, így legutóbb Londonban, nagy ellentmondással találkozott a közönség egyik részéről; a másik rész viszont annál jobban ünnepelte.
Az élők mellett szerepelni fog a hangversenyen a rég elhalt Huber Hans is, a svájciak Schumannja, tehát érdekes és dallamos, mint német mintaképe.

A budapesti társadalom a Kienast Ferenc svájci főkonzul védőségével szereplő svájci szerzőknek meleg ünneplésére készül. Nemcsak az érdemes zeneszerzőket becsüli meg ezzel, hanem tartozást is ró le a svájci néppel szemben, amely a háború alatt annyi barátságot tanúsított a magyar nemzet iránt, a forradalmak alatt a királyi családnak adott menhelyet s azóta ezernyi jótékony cselekedettel sietett a szenvedő, nélkülöző magyar családoknak, főképp a gyermekeknek segítségére.