Frühwirth Mátyás az utolsó csöpp vérét is kiontja a városházáért – Csilléry, Wolff és Petrovácz beszéltek a Vigadóban

A Keresztény Községi Párt vasárnap délután a Vigadóban nagygyülést tartott, amelyet a községi választások előtt az utolsónak jelzett. A gyülés megnyitása előtt érkezett a terembe Friedrich István, akit ilyen fölkiáltásokkal fogadtak a szittyáknak elnevezett párthiveik:
- Éljen a magyar Hindenburg!

Csilléry dr. kijelentette, hogy a Keresztény Községi Párt a városházán ott akarja tovább folytatni, ahol abbahagyta. Saját vérünkbe mártjuk a pennánkat és ezzel irjuk be a keresztény gondolatot a város történetébe. Egyik kezünkben a penna – mondotta -, a másikban a korbács! Toperczer Ágostonné az asszonyokat buzditotta, míg Petrovácz Gyula Vázsonyit szidta, mint a bokrot. A Demokratikus Bloknak, Petrovácz szerint, az a célja, hogy a kommunizmust ismét visszahozza. Vázsonyinak és Bárczy Istvánnak ma már a 6 esztendős cserkészfiu sem hisz. Ezzel a kijelentésével mérgesen be is fejezte a szónoklatot.

Frühwirth Mátyás még jobban haragudott: Május 21-én minden kéznek ökölbe kell szorulni és ennek az ökölnek le is kell tudni sujtania! Nem nyugszunk és képesek leszünk az egész városházát is fölforgatni! El vagyunk szánva, hogy utolsó csöpp vérünket is kiontjuk a városházáért. Készen állunk az ugrásra!

A terem egyik sarkában egy jelölt magából kikelve kiabálta:
- Berontunk a városházára! Tettek terére kell lépni! (Percekig tartó taps és éljenzés fogadta Wolff Károlyt.) Én egységes keresztény frontot akarok, nem pedig egységes polgári frontot. Tudom, hogy az ellentábornak ebben a teremben sok kéme van. Ezeknek mondom: látjátok a szemekben az elszántságot? Kitárt karral várom a magyar munkások ezreit! Mi a korszellem munkásai vagyunk.

Budai Dezső azt fejtegette, hogy a liberális városházi rezsim „lerongyolta a közlekedést”. Itt hagytak mindent romokban. Ne felejtsétek el, hogy a zsidókat kétszer kell megverni.

Végül Friedrich beszélt, akinek legnagyobb sikere volt: Örülök az én sváb fajvédő irredenta bajtársaimmal, hogy megtaláltuk a helyünket. Innen üzenem az illetékes tényezőknek: csak az lehet illetékes, aki a keresztény nemzeti gondolatot szolgálja. Aki enélkül kapaszkodott föl az uborkafára, az onnan le fog pottyanni…

Ezzel a méla akkorddal végződött az ülés. Most már tudta a hallgatóság, miért pottyant le Friedrich az ugorkafáról…