Az ötvenegyedik angol kupadöntő
Drámai lefolyású volt, de a futball-ínyenceket nem elégítette ki az ötvenegyedik angol kupadöntő.
Az új offszájd-szabály lerontotta a játék szépségét, az izgalmait azonban fokozta - Pym, a boltoniak szenzációsan védő kapusa volt a nap hőse. – A Wembley-stadion szűknek bizonyult az érdeklődő százezrek befogadására – A jövő évi kupadöntőt ismét a Crystal Palace-pályán játsszák le.
London, április 24.
Az „English-Cup” fináléja – amely egyben az angol futballszezon hivatalos befejezését jelenti – ma délután folyt le 92 ezer néző előtt. Hihetetlen érdeklődés nyilvánult meg a döntő napján. Minden lap többoldalas cikkben foglalkozott a mérkőzéssel. Soha nem tapasztalt felárat kértek a jegyüzérek. Az utolsó percekben húszszoros áron keltek el a jegyek.
A két finalista hívői ezerszámra jöttek Londonba. Már kora reggel éneklő csoportok járták végig a City főutcáit, feldíszítve magukat a Bolton, illetve a Manchester City színeivel. A többség a boltoniak győzelmét várta, mert nemcsak tudásukat taksálták nagyobbra, hanem keményebb játékmodoruk miatt is eredményesebbnek tartották őket.
Pontosan 3 órakor J. Baker (Chesire) sípjával sorsolásra szólította fel a csapatkapitányokat. A szerencse Boltonnak kedvezet és J. Smith választja a nappal kedvezőbb oldalt. Bolton sötétkék nadrágban és hófehér dresszben (mellén a címerrel), Manchester City fordítva: fehér nadrágban és kék trikóban játszott.
A csapatok a következő összeállításban álltak fel:
Bolton Wanderers: Pym – Haworth, Greenhalgh – Nutall, Seddon, Jennings – Butler, Jack, I. R. Smith, I. Smith, Vizard.
Manchester City: Goodchild – Cookson, Me Cloy – Pringle, Cowan, Mc Mullan – Austin, Browell, Roberts, Johnson, Hicks.
A bíró fütyül s megkezdődik az ötvenegyedik kupadöntő.
Roberts kezdőrúgása a Manchester jobbszárny hiba nélkül kombinálással végigszáguld az ideális füvön, de végül Austin lesbe kerül. Egy ideig a középen folyik a játék. A csapatok láthatóan erős lámpalázzal küzdenek és csak lassan jutnak lendületbe. A „tapasztaltabb” boltoniak térnek hamarább magukhoz és meglehetős sok munkát adnak Goodchildnek.
Végre a City is levegőhöz jut. Roberts huszáros attakja a 24. percben veszélyes szituációt idéz elő, amikor 13 méterről az alsó jobb sarokba irányított bombáját Pym szenzációs elvetéssel kifogja. Utána Greenhalgh egyik védésnél megcsúszik, Austin odaugrik, lő, de a kapu mellé.
Smith ezután, az őt jellemző driblingjeivel frontba viszi a boltoniak támadósorát és egy időre látható Bolton-fölényben játszik. Hicks-aki a Manchester legjobb csatárának bizonyult, a döntőben – folyton – minduntalan hirtelen átterelte a játékot a Bolton térfelére és Haworth bizony sokszor csak szerencsével tudta őt leszerelni.
A következő percekben azután Corvan hosszú, kiadós passzaival hatalmas lendülettel ösztönzi támadósorát támadásra s bizony akkor Pym óriási szerencséje mentette meg csak a boltoniakat a góltól. Egy alkalommal Roberts váratlan oxford-lövését csak kornerre tudja kitolni.
A félidő utolsó perceiben végre megszabadult Bolton a szorongatottságtól. Seddon hosszú előreadásából Vizard megszökik s beadását Corvan csak az utolsó pillanatban tudja elfejelni.
Szünet után a Manchester City kapusának nyílik alkalma képességeit bemutatni, amikor I. R. Smith közeli lövését bámulatos hidegvérrel parírozza. De ezután feltétlenül a City játszik ismét fölényben. Hicks van különösen elemében. Pym kénytelen sokszor az utolsó pillanatban közbelépni. A 13. percben Havord a kapu vonaláról ment egy már biztosnak látszó gólt.
Ezután mind a két középcsatár hirtelen taktikát változtat. Eddig inkább a belső játékot forszírozták, míg most a szélsőkre játszanak, Mc Mullan egyik szabadrúgása óriási erővel vágódik a felső kapufára. Az iram folyton erősödik. Az utolsó negyedórára fordul az idő. Ekkor játszódik le a mérkőzés legizgalmasabb pillanata.
Hicks villámgyors lefutás után centerez, Roberts lövéserejű fejese laposan süvít az alsó sarok felé. Mindenki gólt kiált, amikor szinte elképzelhetetlen módon Pym macskamódra odaugrik és kiboxolja a labdát. Olyan szép teljesítmény volt ez, aminek még a Manchesterpártiak is tapsoltak.
Folyton a „kékek” támadnak, amikor a 33. percben nem várt módon megszületik a mérkőzés egyetlen és egyben döntő gólja. Butler hirtelen kiugrik, lefut, kijátssza, Mc Mullant és élesen centerez, a belsők nem bírják elfogja a beadást Vizard is csaknem a kornervonalnál csípi el. Onnan gyorsan D. Jackhoz tolja a labdát, aki 10 méterről élesen a felső jobb sarokba lövi.
Jackot körülölelik, csókolják. Hiába támad ezután elkeseredetten a City, az eredmény nem változik. Cowan oroszlánmódon küzd, de hiába.
A boltoniak tomboló lelkesedése közben ér, véget a mérkőzés s Bolton bár minden elismerést megérdemelt játékáért, tény, hogy már az idei első kupafordulóban kegyeibe fogadta Fortuna istennője s hűségesen kitartott mellette a döntő végét jelző sípszóig.
Bolton Wanderers lett tehát a kupa szerencsés győztese. J. Smith csapatkapitány vette át a király kezéből a kupát és a 11 aranyérmet, míg a Manchester Citynek csak a 11 aranyérem jutott.
Jóllehet a mérkőzés izgalmas és drámai lefolyású volt, a futball ínyenceket nem elégítette ki. Nem klasszikus játék volt. Az új offszájdszabály lerontotta a játék szépségét.
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!