Ezerkétszáz csarnoki és piaci árus gyült össze vasárnap délután a régi képviselőházban, hogy helyzetük javitásáról tanácskozzanak és az árusitást szabályozó rendeletek megváltoztatását követeljék.

A vásárcsarnoki és piaci árusitásra vonatkozóan ugyanis még mindig egy 1896-ban kiadott szabályrendelet van érvényben, amely – igy mondják az árusok – a piaci kereskedelem és a fogyasztóközönség érdekeivel egyaránt ellenkezik. Éveken át folytattak küzdelmet az árusok, hogy ennek az elavult rendeletnek megváltoztatását elérjék, ez év juliusában kiadott végre a főváros tanácsa egy uj határozatot, ez azonban még a régi rendelettel szemben is visszaesést jelent.

Struczky Sándor elnöki megnyitója után Laczkó Sándor titkár foglalkozott a vasárnapi nagygyülésen a régi rendelet és az uj tanácshatározat visszás intézkedésével, amelyek lehetővé teszik, hogy a vidéki ál-kereskedők és ál-termelők háttérbe szoritsák a legális piaci kereskedelmet. 

Ezek a „batyusok” nem fizetnek helybért, nem fizetnek forgalmi adót, mig a legális árusokat, akik évek hossza sora óta a legmegbizhatóbban szolgálják Budapest gyomrát – tizennégyféle adó sujtja. 

Hangsulyozza az előadó: mennyire fontos volna, hogy a vidékről hozott tejet és tejfölt ne utólag vizsgálják meg, hanem mielőtt a fogyasztó azt megveszi. A rossz tejfölt és tejet itatják ezek a vidéki tejhamisitók a csecsemőkkel, akik bélhurutot és más sulyos betegségeket kapnak.

Belopotoczky Kálmán, a Füszerkereskedők Országos Egyesületének szolidaritásáról biztositotta a nagygyülést, majd dr. Rosenák Miksa törvényhatósági bizottsági tag a közélelmezési bizottság támogatását helyezte kilátásba. Holländer Jenő a Kézmüves- és Kisiparosok Országos Szövetségének együttérzését tolmácsolta, majd belekezdett egy mondatba, amelyben Vass József népjóléti miniszter nevét emlitette. Mielőtt azonban mondatát befejezhette volna, a rendőrtanácsos utasitására az elnök figyelmeztette, hogy a miniszter nevét ne vonja bele a vitába, csak a határozati javaslattal foglalkozzék. Bródy Ernő dr. szólalt föl ezután. Mint fogyasztó, azonositja magát a határozati javaslat minden egyes pontjával:

–Lehetetlen állapot – mondja, – hogy egy 1896-ban kelt rendelet szabályozza még ma is a csarnoki és piaci forgalmat. Hát azt hiszik az illetékesek, hogy harminc év óta nem változott semmit a gazdasági élet és a megélhetés lehetősége? Vajjon létezett-e például 1896-ban a mai gazdasági élet legnagyobb rákfenéje: a forgalmi adót. Elég volt a handabandázó, szónokló Budapestből, most az alkotó, dolgozó Budapest korszaka következik. Rövidesen össze fogjuk hivni a közélelmezési bizottságot, hogy a piaci árusok jogos követeléseinek érvényt szerezzünk.