A dohánynak háromféle fajtáját ismerik Európában. Érdekes, hogy a dohány magja olyan apró, hogy az csak mikroszkóppal látható. A dohány egy-egy gyümölcse körülbelül 40.000 magot tartalmaz. A mag termelőképességét csaknem tiz évig meg tudja őrizni.

Három gramm maggal négy négyzetméter földterületet lehet beültetni; minden négyzetméternyi terület 500 dohány hajtást eredményez. A dohányt márciusban ültetik s rendszerint 130 napot vesz igénybe a kifejlődésük. A teljesen fejlett dohányleveleket - rudakra akasztva - szárítják meg s gyárakban szivarokká sodorják.

A dohánylevelekben három fontos tulajdonság rejtőzik: a nikotintartalom, a gyulékonyság és az aróma. A nikotin igen erős méreg. Egy csepp nikotin elégséges ahhoz, hogy egy macskát megmérgezzen és megöljön. Ujabb időkben a nikotintartalom apasztására törekednek, nehogy a dohányzás mérgezést idézzen elő.

A dohány annál jobban ég, minél több benne a hamuzsir. Az aróma, vagyis a dohány illata mesterségesen is fokozható.

A dohánytermelés nem könnyü feladat. Nagy körültekintést és kiváló szakértelmet kiván. Megtörténhetik, hogy a már kiszáritott, nyalábba rakott levelek különös betegségbe esnek: elkezdenek izzadni, lassan egészen átnedvesednek. Ezt a betegséget 14 napon át való szellőztetéssel el tehet hárítani, különben az egész dohánymennyiség tönkre menne.

A legjobb dohánynemek közé tartozik a Havánnából való dohány, amely könnyű, illatos és csaknem nikotin mentes. A Szumatra- és Jáva-szigetéről való dohány aranysárga szinü és különösen cigaretta céljaira való. A Virginia-beli dohány vöröses színű és erős arómáju.