Sok különös, talányos dolog van az életben. A legkülönösebb, a legtalányosabb talán maga az emberi test, az emberi test szerveinek a működése. Csodáit annyira megszoktuk, hogy nem is gondolunk velük. Bízunk bennük, útbaigazításaik alapján igazodunk el a világban. Senkinek sem hiszünk, de amit magunk látunk, hallunk, abban aztán már nem kételkedünk.

Norvégiában összeütközött két vonat. Sok ember elpusztult, igen nagy volt az anyagi kár is. Megindult a szigorú vizsgálat. Senki sem volt hibás, mindenki a helyén volt, mindenki teljesítette a kötelességét. Végül kiderült, hogy a váltót beállító vasúti őr színvak. Jól látta a jelzést, csak más színűnek látta, mint a rendes szemű ember.

Ezóta a világ egy államában sem alkalmaznak valakit a vasútnál vagy a hajózásnál, mielőtt az orvos különböző árnyalatú, színes fonalcsomók segítségével ki ne próbálná színlátó képességét. A színvakságnak sokféle fajtája van s rendesen maga a színvak szem tulajdonosa sem tud szemének erről a hibájáról. Vannak színvakok, akik a kék eget rózsaszínűnek látják.

A legmegbízhatóbb és aránylag még legtökéletesebb érzékszervünknek különben, a szemnek annyiféle hibája lehet, kezdve a rövidlátástól, hogy a felsorolásuk is lehetetlen. De még az egészséges szemnek is nagy hibái vannak. Nem vesz tudomást például olyan sugarakról, amelyeket a legegyszerűbb fotografáló lemez is észrevesz, a fény legfinomabb rezgései teljesen hatástalanok rá.

A szivárvány 40 ezer színárnyalatában alig tud megkülönböztetni 500-at. Helmholz, a nagy német természettudós az egészséges szem sok tökéletlensége miatt mondta, hogy nem fogadná el ezt a tökéletlen műszert az optikustól, hanem visszaküldené azzal az üzenettel: csináljon jobbat.

A hallószerve sem egyforma mindenkinek. Aztán a fül rendkívül finom szerkezete is sokféle támadásnak van kitéve. Sok ember nem is sejti, hogy a dobhártyája hibás. Sokszor a gyermekkorban szerzett és elhanyagolt dobüreggyulladásból keletkezett fülfolyás évtizedeken át rombolja lassan a dobhártyát s csak a kezdődő nagyothallás viszi az orvoshoz az egészen intelligens és egészségükkel törődő embereket is.

Az alacsonyabb rangú érzékszerveink közül a tapintás meglehetősen pontatlanul működik. Bőrünk legérzékenyebb helyén megérezzük az egy milligramos porszemet, ne az annál kisebbet már nem. A legfinomabb mérleg azonban mutatja a milligram tizedrészét is, tehát tízezerszer érzékenyebb, mint bőrünk legfinomabb része. A bőr hőérzőképessége egy ötöd fok különbséget alig vesz észre, míg a tudományos célokra megszerkesztett hőmérő a hőmérséklet változásban a fok ezredrészét is mutatja.

Izom érzésekkel és bőrérzésekkel hozzávetőlegesen megtudjuk állapítani a tárgyak súlyát. De még hosszas gyakorlat után is nagyon bizonytalanok vagyunk, az ilyen súlymegállapításokban, még a legnagyobb gyakorlat mellett is gyakran teszünk egy tizedrésznyi hibát. Érdekes, hogy a legtökéletesebb érzékszerveink azok, amelyeknek főleg a táplálkozásban van fő szerepük.

Az ízlés és a szaglás lefőzik a tudomány legpontosabb módszereit is. Az orr érző idegei főleg az ártalmas anyagoknak olyan kis mennyiségeit is megérzik, amelyeket a legfinomabb természettudmányos mérőeszközök sem tudnak megmutatni. A nyelv ízérzékelését a legfinomabb vegyi módszerek sem mulják fölül.

S a természet nagyon bölcsen járt el, amikor éppen a szaglást és az ízlelést élesítette meg, ezek az érzékszerveink mondanak ugyanis ítéletet ételeink jóságáról. És a természetnek nem az a fontos, hogy minden érzékszervünk tökéletesen mutassa nekünk a külső világot, hanem hogy érzékszerveinkkel el tudjunk igazodni valahogy, biztosítani tudjuk fönnmaradásunkat.

Nagyzás volna azt mondani, hogy az egészségen ember egészséges érzékszervei a világot úgy építik meg agyvelőnkben, amint az a valóságban van. Nem. Még a leghibátlanabb érzékszervek segítségével is csak hiányos adatokat kapunk a külvilágról. Hátha még az agyvelő az idegrendszer munkáját is tekintetbe vesszük. Az érzékszervek benyomásaikat idegek finom fonalain elküldik az agyvelőbe és az agyvelő dolgozza fel őket, alakítja ki belőlük a külsővilág képét.