Korodi Jánost 4 éve ismerem. Persze nem ismerem, semmit sem tudok róla, de mégis, van egy nem túl magas, délies, barna, meleg tekintetű, folyton a mosolyával bíbelődő férfi, akit így hívnak, és aki időnként meglátogat minket.

Amikor útba esünk. Korodi Jancsi ugyanis folyton úton van. Odusszeusz, Danny és Dean Moriarty testet öltött piktor-változata. Igazi európai vándor. Messzi tornyokat látogat sorba, szédül, elbusong s lehull a porba, amelyből vétetett. (Ady Ebdre: Föl-földobott kő)

Belső és külső utazásai feszültsége-harmóniája festményekbe szüremlik. Mi, azt a kevés időt tekintve, amit képei szemlélésére fordítunk, leginkább a külső utazásainak lenyomatát érzékelhetjük. De minden képe mögött ott van egy jel. Közelebbi magyarázatra semmiképpen nem vállalkozom. Szívesen leírnám, ami képeiben engem megmámorít. De nem tudom. Nem lehet leírni.