Hihetetlen elszántsággal és vakmerőséggel dolgoznak a nagy nyugati világvárosokban az ékszerrablók.

Elszántságukkal és vakmerőségükkel csak az ügyességük versenyezhet. Mindamellett gyakran rajtavesztenek. A rendőrség lépést tart a betörőtechnika szédületes fejlődésével.

Londonban a minap déli tizenkét órakor, a legnagyobb uccai forgalom idején követte el három elszánt ékszerrabló az utóbbi idők legvakmerőbb ékszerrablását. Megálltak az egyik előkelő ékszerüzlet kirakata előtt. A kedvező pillanatban külön szerszámmal hatalmas rést ütöttek az üvegtáblán, kiragadták a legértékesebb briliánsékszereket és a következő másodpercben – amikor még sem az üzlet tulajdonosai, sem a járókelők nem tértek magukhoz meglepetésükből - fölugrottak a rájuk váró gépkocsira és elrobogtak.

Többnapi nyomozás után a londoni rendőrség elfogta a három vakmerő ékszerrablót. A menekülésüknél felhasznált autó lett árulójuk.

Képünk a betört üzleti kirakatot és előtte a kézrekerült főtettest, C. E. Davies nagymultú, angol betörővezért ábrázolja.

A rajtavesztett betörőkre igen súlyos büntetés vár. 

A Rue de Rambuteaun egyik előkelő ékszerüzletét fosztották ki a betörők. Éjszaka hatoltak be az üzletbe és reggelre többszázezer frank értékű ékszer tűnt el a cég készletéből.

Napokig folyt a lázas hajsza a tettesek után. Végre is a francia rendőrség győzött: elfogta a Triay és Kraus nevű főtetteseket, akiket már régóta hajszoltak a francia detektívek. A betörőtanyán megkerültek az összes szerszámok, amelyekkel a tettesek a nagyszabású ékszerlopást végrehajtották.
Rendkívül érdekes képünk a két francia betörővezért és a betörőszerszámok arzenálját mutatja be. Az ékszerkincseknek eddig csak kis része került meg. Most az ékszerek rejtekhelyét kutatják lázas buzgalommal a detektívek.

Az elfogott két betörővezér konokul hallgat. Nem akarják elárulni a kincsek rejtekhelyét. Alkalmasint arra számítanak, hogy kiszabadulásuk után – esetleg tíz év múlva is – hasznát vehetik még a briliáns- és aranydrágaságoknak.