Régebben hangjelenséget puszta füllel figyelték meg. A fellépő energia ugyanis általában kicsi ahhoz, hogy fizikai mérőeszközzel mérhető legyen és változását követni lehessen. De ma már a hangrezgéseket igen nagy mértékben erősíteni tudjuk, a megerősített áramrezgések lefolyását pedig követni lehet. Az így végzett objektív vizsgálatoknak összehasonlítása a fül útján végzett szubjektív megfigyelésekkel többféle érdekes eredményre vezetett.

Már M. Wien vizsgálta, hogyan függ a fül érzékenysége a hang rezgésszámától. A hangforrás telefon volt, melyet elektromágneses úton hozott rezgésbe. Azt találta, hogy az ingerküszöb, vagyis az a legkisebb inger, amely hangérzetet kelt, mély és nagyon magas hangoknál nagy, ellenben közepes rezgésszámú hangokat, melyeknek rezgésszáma másodpercenként 800- 5000, fülünk már igen kis hangerősségnél megérez. Az újabb vizsgálatok ezt az eredményt megerősítették.

Ennek alapján megérthetünk némely eltérést, amely az objektív és szubjektív megfigyelések közt mutatkozott, így a szívhangok és szívzörejek terén. Ha ezeket a hangokat leiratjuk olyan eszközzel, amely minden rezgésszám iránt egyformán érzékeny, akkor a szívhangok a zörejekkel szemben túlnyomók. A szubjektív megfigyelésnél éppen a zörejek uralkodók. Ennek az az oka, hogy a szívhangok összetevői többnyire mélyek, rezgésszámuk 100-200, ellenben a zörejek magasabb rezgésszámúak, ezek irányt pedig a fül érzékenyebb.

A mély hegedűhangokban, amelyeket a g-húr ad, az alaphangot nagyon gyengének találták, mikor a hangrezgéseket leíratták. Ennek az az oka, hogy a hegedű ezeket a kis rezgésszámú hullámokat gyengén sugározza ki. A fül éppen fordítva találja a viszonyokat. Úgy érzi, hogy az alaphang az uralkodó. Ennek az az oka, hogy a dobhártya rezgésének amplitudója nem arányos a ráható erővel, mint ezt a mérőeszközöktől kívánjuk.

Az eltérésnek az a következménye, hogy különbségi hang keletkezik.  Így nevezzük azt a hangot, mely két hang együttes megszólaltatásakor keletkezik rezgésszáma a két hang rezgésszámának különbsége. A hegedűhangnál az alap- és felhangok keltik a különbségi hangokat. Ezek közül az, amely az alaphang és az első felhang között áll elő, elég erős és az alaphangot erősíti.

M. J.