Dtum
Login with Facebookk
1930 | Augusztus

Zsolt Béla burleszk-komédiája a Magyar Színházban

15.000 PENGŐ JUTALOM

Az irónak, aki mellesleg publicista is, mikor irodalmat csinál, el kell felejteni ezt az utóbbi minőségét. A publicista beleszólása irodalmi dologba mindig zavart jelent, a dolgok túlságos kiélezése felé vezet, elhalványítja az író objektivítását témájával és alakjaival szemben, olyan többletet ad az írói munkához, ami fölösleges és éppen ezért ártalmas. Ez a többlet az, ami megrontja Zsolt Béla igen jól elgondolt és sok részében színpadilag is nem közönséges ösztönt eláruló darabjának hatását.

 

A bankrablók kézrekerítésére kitűzött nagy összegű jutalom körüli bonyodalmak ötlete nagyon hálás annak számára, aki reflektorul akarja használni, hogy rávilágítson vele a kispolgári emberek kapzsiságára és közönségességére. Zsolt Béla azonban nem éri be a reflektor eredeti fényével, az író elgondolását folyton színezi a publicista és ettől hamis és túlzott lesz az, amit a reflektor mutat.

 

Az alakokat nem hagyja maguktól mozogni és beszélni, a hangjukba belekeveri a saját hangját, a mozgásukat szemmel láthatólag egy tendencia irányába igazítja s ettől a tendencia olyan túlzott fontosságot kap, hogy háttérbe szorul mögötte maga a darab s eközben éppen túlhangsúlyozottságánál fogva maga is homályba kerül. A darab végighallgatása után nem vagyok tisztában, mit akart az író szatírája meztelenre vetkőztetni: a bürokráciát, a nyárspolgárságot, vagy az egész mai élet-berendezést? Az az eset forog itt fenn, amikor az író nem oda ér, ahova indult, mert nem jár egyenes úton, hanem minduntalan mellék-ösvényekre kanyarog.

Ezért kelti fel azt az érzést, mintha animózus volna alakjaival és egész cselekvényével szemben. Nem éri be azzal, hogy silány, kapzsi, közönséges embereket mutat be, hanem még folyton rá is mutat silányságukra, kapzsiságukra és közönségességükre, mintegy külön megszidja őket érte. Már pedig akkor volna jó, ha maguktól, az író észrevehető szándéka nélkül mutatnák meg nevetséges voltukat, ha nem az író állítaná őket, hanem maguktól állanának a szatíra pellengérjére.

 

Hogy kívánhatja tőlem valaki, hogy érdeklődjem olyan emberek iránt, akikről ő maga rágja a számba, hogy érdektelenek? Ezzel megfosztja életüktől, requizitumokká teszi őket, elhomályosítja fiziognomiájukat.

Nem a tendencia ellen szólok, a tendencia jogosságát a színpadon nem lehet kétségbe vonni. A tendenciának azonban a darab és nem az író tendenciájának kell lenni. Elég, ha a darabban azok a személyek szerepelnek, akik a színlapra vannak nyomtatva, amint egy különleges szereplő, maga az író, keveredik közéjük és beszélni kezd helyettük, mindjárt ott a légköri zavar és elveszti színét, ízét, sőt érthetőségét is a szó. Semmi sem bizonyítja jobban, hogy ez így van, mint az a szembetűnő tény, hogy a darabnak majd minden jelenése jól indul, minden főbb szereplőjének vannak hatásos pillanatai s mindig akkor romlik el a dolog, mikor az író kezd közbeszólni.

 

 

Érdekes még, hogy ezek a szerzői közbeszólások mindig a banalitás felé szorítják a jeleneteket. Ezek az írót félretoló publicista banalitásai, mert a publicistának nem lehet színpadon más szava, csak banális. Erre átütő erejű példa az első felvonás végén a fiatal ügyvéd kitörése, amellyel az író a maga személyében lép ki a színpadra s azt éri el, hogy az alak türhetetlenül kellemetlenné válik s a néző azoknak ad igazat, akik rendőrrel vagy a mentőkkel akarják eltávolítani.

Sajnálkozva gondolok vissza a darabra, mert a kétségtelen jószándékon kívül valódi írói, sőt drámaírói ösztön is pazarlódott el benne. Az ötletei, mint például a gentleman-gondolkozásu bankrablók, akiknek a betörés épp olyan rendes ipar, mint akármelyik más, vagy a szomszédasszony, aki rémtörténetek mesélésével vígasztalja a férjéért remegő feleséget, íróilag és színpadilag majd mind jók, csak a kidolgozás túlbuzgalma laposítja el őket.

 

Milyen jó gondolat, hogy az irodaigazgató a maga bőrén kénytelen érezni a rendőrségen a hivatalnak packázásait, amiket egy felvonással előbb maga is gyakorolt a hivatalában mással szemben és milyen hatástalanná válik ez a jó ötlet a rendőrségi jelenet lármás zürzavarában! Az írói ökonomia elleni vétséget súlyosan bünteti az irodalmi büntetőtörvénykönyv.

Az előadáson is meglátszik a túlbuzgalom, minden áron kicsikarni a sikert a darab és a vergődő színház számára. A burleszket még burleszkebbé teszik, a szereplők közül jóformán csak Mály Gerő, Kökény Ilona, Simon Marcsa és Szigeti maradnak szerepük igazi keretén belül, a többiek mind többé-kevésbé kiugranak belőle.

 

A máskülönben ötletes rendezés nem fogta meg erős kézzel a darab tónusát és engedte, hogy a színészek játéka túlozza a túlzást. Milyen különös dolog a művészetben, hogy pontosan csak annyit szabad mondani, amennyi elkerülhetetlenül szükséges s ennél több épp olyan baj, mint a kevesebb s túlbuzgóság épp annyit ront, mint könnyelmű felületesség.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Henlein beszéde Karlsbadban Henlein beszéde Karlsbadban
Henlein Konrád a szudétanémet párt nagygyűlésen mondott beszédében...
Olasz lap a Franciaországban várható partraszállásról Olasz lap a Franciaországban várható partraszállásról
A quebec értekezlet befejező szakaszához közeledik. 1943 julius 25-e...
L. I. A. T. L. I. A. T.
Ha gazdag ember volnék, egy díszített nagy ezüst érmet ajánlanék fel...
Háboru előtti hangulatban Háboru előtti hangulatban
Háboru előtti hangulatba fogom visszaringatni a kegyes olvasót,...
Ami árt az idegenforgalomnak Ami árt az idegenforgalomnak
Sok szó esett már arról, hogy mi használ az idegenforgalomnak. Minap...
Roth Lilit letartóztatták Roth Lilit letartóztatták
A legujabb kommunista szervezkedés gyanuja alatt letartóztatott Roth...
A jég A jég
A telet el se lehet képelni jég nélkül. Pedig hát a mult tél is úgy...
Tandemre magyar! Tandemre magyar!
A kerékpárversenyek legérdekesebb száma a tandemverseny, amelyben az...
Három perces telefonbeszélgetés a vegetatív neuraszténiájából meggyógyult kolbászon és hurkán vegetáló Mezey Máriával Három perces telefonbeszélgetés a vegetatív neuraszténiájából...
Kéthónapos távollét után hazaérkezett a Tátrából elsőszámu kissé...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98