Dtum
Login with Facebookk
1929 | Március

Beszterce ostroma

Mindig veszedelmes dolog, akár színdarabban, akár regényben, ha a főszereplő nincs érdekesen kidolgozva, ha nem látható világosan, kicsoda és mi a sorsa, ha a közönség minduntalan zavarba jön, hogy ki tulajdonképpen a főszereplő. Mikszáth regényében e körül nincs semmi baj: a Beszterce ostromára induló gróf Pongrácz mindig tisztán látható: egy nagyszabású alak, a maga tragikomikus mániájában szinte grandiózus, valódi nagyúr, aki nem csak léhütő környezetére sugároz ki hatalmas presztizst, hanem az olvasóra is. Hóbortjaiban is jelentékeny ember, nemes és tiszteletreméltó, akinek tekintélye nem csorbul azáltal, hogy mosolygunk rajta.

 

Mikszáth tehetségének leggazdagabb és legmélyebb alkotása, legnagyobbra jutott eredménye annak a speciálisan magyar stílusnak, mely egy anekdotából épít ki fontos és jellemző életjelenségeket vagy alakokat. Abban a galériában, melyet Mikszáth állított tettre a régi magyar világban bőven tenyésző különös, bogaras alakokból, gróf Pongrácz foglalja el a leginkább szembetűnő helyet.

Harsányi éppen ezt az alakot ejtette el, vagy talán meg se fogta. Kihagyta belőle a tragikomikum tragikus vonásait, amelyek az alaknak a reliefjét és persepektíváját adják s már ezzel is kiüresítette az alakot. Nem ad neki állandó, cselekvő szerepet, a cselekményből átemeli a staffázsba s nem hozza szoros kapcsolatba a színpadon történő dolgok legfontosabb részével. Nem tudott határozottan választani: az Apolka története-e a főcselekmény, vagy a grófé.

 

Hol az egyik látszik annak, hol a másik, úgy, hogy a darabnak nincs igazi koncentrációs vonala. Az Apolka története, ha a nagy apparátushoz képest kissé soványka is, mégis csak mozgó, fejlődő valami, ha egészen rá volna építve a darab, a staffázs és benne a gróf is hatásosabban jönne ki. A grófnak azonban nincs semmi mozgása, a végén ugyanazon a ponton áll, mint az elején s minden jelenetben, amelyben ő szerepel: áll a darab. Drámailag és színpadilag sohasem ő a fontos s ezért az ő jelenetei egyáltalán nem látszanak fontosaknak.

A lényeges baj ezek után az, hogy a szerzőnek vagy jobban mondva dramatizálónak sohasem az egész lebegett a szeme előtt, hanem mindig a részletek. Nem volt a cselekményről és a Pongrácz gróf alakjáról határozott koncepciója. Visszavitte az egész dolgot oda, ahonnan Mikszáth merítette, - az egymással nem egészen szorosan összefüggő anekdoták sorozatára bontotta fel. Minden alakja egy-egy különálló anekdota, minden jelenete egy-egy színpadra alkalmazott anekdota, egy kicsi történet vékony fonalára felfüggesztve.

 

Éppen ezért a legtöbb alak csak első bemutatkozásában mulatságos, amíg a maga anekdotáját eljátssza vagy elmondja, később már úgy érezzük, csak kopirozza önmagát. Pongrácz grófról meg éppen, aki mégis csak a legtöbb tért foglaló alak a darabban, még az anekdota is lehámlik s elejétől végig nem vagyunk vele tisztában, őrült-e ez az ember, akin nem illik mulatni, vagy csak komédiázik.

 

Még az sem biztos, hiszi-e azt a donquijotei váruraskodást, amit csinál. Végeredményben olyan paródiává lesz az egész dolog, amilyennek sokkal inkább van helye operett-színpadon, mint vígjátékban. Azt hiszem: a Beszterce ostroma a legszélsőbb példa mai vígjátékunk folyton mutatkozó tendenciája, az operett, sőt a revue felé.

Mikszáth, az anekdotázó menti meg végül a darabot. Azokban a részletekben, amelyeket egyenesen Mikszáthból hozott át az átdolgozó, a háború előtti magyar úri világ anekdotázó kedve csillog tiszta derűvel s ezeket az anekdotákat poentirozzák ki a színészek olyan jókedvvel, amely mégis csak ébren tartja a közönség érdeklődését. A nevetés, ami a nézőtérről felhangzik, sohasem egy helyzetnek vagy egy alaknak szól, hanem egy-egy mondásnak vagy egy színészi grimasznak.

 

S majd minden szereplőnek jut legalább egy alkalma egy ilyen mondásra vagy grimaszra. Legelől Góth és Góthné járnak ebben; nemcsak a szerző gondoskodott róluk a legbővebben, hanem ők is csinálják a legjobban. Mály Gerő és Gárdonyi következnek utánuk. Az érzelmes szerepekben Törzsnek nem nyílik alkalma valami különösen érdekest produkálni. Zombory Mercedes azonban most már úgy látszik végleg megáll a színpadon, - kissé teljesebb felszabadulás a mozgásában és kész színésznő lesz. Somlay hősies küzdelmet folytat szerepének játszhatatlanságával.

 

Schöpflin Aladár

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98