Szombaton és vasárnap sorba álltak az emberek a hullámfürdő pénztára előtt, ahol persze egyeseknek órákig is kellett várakozniuk, amíg kabinhoz juthattak. A hullámfürdő alkalmazottai a türelmetlenkedőknek azt a tanácsot adták, hogy a hullámfürdő jegyükön kívül váltsanak 3 pengőért egy termálfürdőjegyet, ott levetkőzhetnek és akkor anélkül, hogy kabinra kellene várniok, minden további nélkül beléphetnek a hullámfürdő fölszentelt területére. Ügyes.

A mult hét egyik estéjén megérkezett a Sváb – hegyi szanatóriumba Müller Mária. Szobájában vacsorázott és vacsora után kiment a balkonjára a gyönyörködött a völgyből fölcikázó Pest lámpáiban. Sokáig állt így a teraszán kikönyökölve, végül lefeküdt s az ágyából tovább gyönyörködött a tündéri panorámában, majd egyszerre, szinte öntudatlanul, elkezdte énekelni az Aida – beli szerepet. Ahogy az áriát befejezte, egy emeletről följebbről váratlanul egy gyönyörű tenor felelt: folytatta az Aidát. Müller Mária szívdobogva hallgatta a szárnyaló hangot, aztán, amikor a férfi befejezte, ő folytatta ujból, míg végre az operaénekesnő és az ismeretlen férfi végigénekelték az egész első felvonást. A szanatórium teraszain persze fölcsattant a taps s Müller Mária, aki azt hitte, hogy valami ismeretlen tenorfenomént fedez föl, izgatottan telefonált is a portáshoz, hogy ki ez a férfik, aki fölötte lakik egy emelettel s vele az Aida első fölvonását végigénekelte? Kiepura volt…aki már szintén hetek óta a Svábhegyi Szanatóriumban üdül.

Záráskor telefonál be kétségbe esetten Rádai Imre, az Andrássí – úti és Magyar Színház fiatal amoroso bonvivanja, hogy Bundzsi nevű fehér – fekete drótszőrű foxija eltűnt Liget- szanatóriumbeli lakásáról. Magam is kutyatulajdonos lévén, költséget és fáradtságot nem kímélve, utolsó pillanatban még közlöm egy kétségbeesett ifju színművész S. O. S. kiáltását: aki Bundzsit megtalálja, vigye vissza a Benczur – utcai Liget szanatóriumba, a gazdájához.