Az elmult hét egyik különösen mozgalmas báli éjszakáján vidám és elegáns társaság kötött ki már a hajnali órákban egy Podmaniczky- utcai mulatóhelyen. Capri a címe ennek a mulatóhelynek, amelynek berendezése fantasztikus grottákból barlangmélyedésekből és misztikus cseppkőfalakból áll és amelynek, a berendezéshez stílusosan alkalmazkodó félhomályos, színes világítása különösen alkalmas arra, hogy publikuma meghitt hangulatban érezze magát.

A hangulat az éjszakán már éppen hervadozófélben volt, amikor úgy 4 óra tájban két estélyiruhás hölgyek szállottak ki néhány szmokingos gavallér kíséretében és valamennyien igen emelkedett hangulatban. A társaság bevonult az egyik grottába, különböző színű és erejű italok kerültek az asztalra s a hangulat szempillantások alatt sudárba szökkent, mint májusi eső után a vetés.

Hölgyek és urak – valamennyien ismert társaságbeli nevek – a derengő hajnali órákban bájos közvetlenséggel szórakoztak, amikor beállított a mulatóba egy ujabb társaság, amelynek hölgytagjai – ugyancsak ismert nevek – a derengő hajnali órákban bájos közvetlenséggel szórakoztak, amikor beállított a mulatóba egy ujabb társaság, amelynek hölgytagjai – ugyancsak ismert nevek – ifju színésznők voltak, gavallérjaik pedig, mondjuk, ugyanahhoz a társadalmi osztályhoz tartoztak, mint az előbb érkezett – társaságbeli társaság...

Az ujonnan érkezettek sem voltak kevésbé vidám hangulatban, mint az előbb érkezett, magát már otthonias kényelemben érző és társadalmilag fémjelzettebb grupp és így mi sem állott utjában annak – egy farsangi hajnal oly könnyen ledönt társadalmi válaszfalakat -. hogy a két társaság előbb koccintani, majd átbeszélgetésekkel évődni kezdjen egymással.

Előbb csak vidám fölkiáltásokból állott a társadalmi érintkezés, utóbb azonban a társaságbeli társaság egyik fulminánsan barna bárónője részéről elhangzott egy megjegyzés, amelyet a szembenülő ifjumüvésznői társaság egyik tagja annyival is inkább vehetett kissé zokon, mert gavallérja ezuttal nem az ő asztalánál, hanem a bárónő asztalánál foglalt helyet, lévén aznap este meghíva egy olyan estélyre, amelyre a szembenülő társaság valamennyi tagja hivatalos volt. Szó szót követett s az izzó hangulat egyik legizzóbb pillanatában a köruti kis műintézet temperamentumos tagja pezsgőspohárral a kezében fölállított, s rövid kis toasztot tartott a szembenülő társaság hölgytagjaira:

Méltóságos privátok! - kezdte a szónoknő. - Önök, látom, igen jól szórakoznak a mi gavallérjaink társaságában, mi ezt engedélyeztük. De az már mégis csak több a soknál, hogy még heccelnek is itt bennünket. Alovanti, mars haza a férjek mellé s a fiuk azonnal átülnek, különben olyan ramazuri lesz, amilyen még nem volt!

Pillanatnyi megdöbbenés fogadta a váratlan filippikát, majd a jólnevelt társaságbeli arcokra gunyos mosoly ült ki. Ez a gunyos nyugalom végzetes következményekkel járt. A temperamentumos ifju művésznőt ugyanis elöntötte a hév és a kezében tartott tele pezsgőspoharat, annak tartalmával együtt, hozzávágta a leggunyosabban mosolygó arab- barna bárónőhöz.

Sikoly hangzott el, majd a következő pillanatban visszarepült egy másik pohár. A demarsot átnyujtó társaság sem maradt rest. Ujabb poharak röpültek szikrázva és ezer darabra repedve a langy félhomályos légben.
Majd - a harci mámor oly könnyen ragadja magával az embert – működésbe lépett a nehéz tüzérség is s elröppent pályájára egy majolika hamutartó.
Ennek már fele sem volt tréfa! A férfiak, a lokál alkalmazottai fölugráltak s volt dolguk a szmokingoknak, amíg a harcias amazonokat lefegyverezték a részint a ruhatáron, részint hátsó kijáratokon keresztül tépetten és sírógörcsös hangulatban elvezették őket.Odakünt már világos nappal volt, reggel hét óra.