Párizs, február 16.
Párizs igazi hangulatát és a francia nép szinte osztatlan felfogását az a hatalmas tüntetés juttatja kifejezésre minden szélső jobboldali hangoskodással szemben, amely vasárnap folyt le a Pantheon és a Place de la Nation között húzódó útvonalon.

A népi arcvonalba tömörödött szervezetnek a július-14-iki nemzeti ünnepet méreteiben messze felülmúló demonstrációja a koradélutáni órákban kezdődött és a legnagyobb fegyelmezettséggel folyt le. A rendezés tökéletes volt és a felvonulás nagyjában az a példátlan tény jellemzi, hogy a felvonuló százezrek első sorai félháromkor indultak a Pantheon előtt és az utolsó sorok még délután félhatkor is ott állottak, türelmesen várva, mikor kerül a sor az ő indulásukra.

A menet közben végighömpölygött a Rue St. Jacques-on, a Boulvard St. Germain-en, majd a Sally-hídon átvonult a Szajas jobbpartjára és IV. Henrik körútján, majd a St. Antoine Boulvard-on érte el a Nemzeti Teret, ahol az a négy munkás várakozott, akik Leon Blumot kiszabadították a rájatámadó többszáz királyrikkancs kezei közül. A négy bátor férfit itt lelkesen ünnepelték.

A menet élén Párizs várostanácsos haladt tovább a Daladier és Vrot volt miniszterek, azután a baloldali pártok legtekintélyesebb szenátorai és képviselői, akiket a tömeg mindenütt melegen üdvözölt.

Legalább negyedmillió ember vett részt az impozáns felvonulásban nemzeti zászlók alatt, a Marseillaiset énekelve, a Sarraut-kormányt és a baloldali egységet éltetve. A királyrikkancsok és az Action Franciaise emberi sehol sem mutatkoztak, csak a Boulvards St. Michael sarkán verődött össze egy háromszáz főnyi kis csoport, amely tüntetni próbált. Erre azonban nem került sor, mert a rendőrség és a csendőrség, amely harmincezer emberével és a támogatására kivonult katonai csapatokkal együtt teljesen ura volt a helyzetnek, pillanatok alatt szétszórta őket.

Egymillió ember tapsol a felvonuló baloldalnak
A felvonulási útvonal mentén egymillió ember állott, akik ugyancsak lelkes tüntetéssel vettek részt a baloldal méltóságteljes demonstrációján, amely megmutatta, hogy a francia nép egységesen és mindent legyőző erővel áll a polgári szabadság és az emberi jogok eszméi mellé.

A vasárnapi tüntetés bebizonyította nemcsak a baloldal, hanem a Sarrant-kormány erejét és népszerűségét is s egyszer és mindenkorra véget vetett azoknak az ábrándozásoknak, hogy Franciaország egy napon szélső jobboldali diktatúrára virradhat. Feltűnő volt, hogy a Tűzkereszt szövetség, amely jobboldali szervezet, mennyire nem azonosítja magát az Action Francaise-vel a királyrikkancsokkal, amelyek bomlasztó működésének a kormány egyetlen kemény elhatározással véget vetett.