A cellofán nyersanyaga vagy a gyapotmagon visszamaradt, szövésre már nem alkalmas rövid gyapotfonál, vagy a fenyőfából kalciumbiszulfitos főzéssel kapott szulfitcellulóze. Mindegyik esetben az eredeti anyagot ismételten megmossák, klórral fehérítik és szárítják. A gyapotszálakból készített cellulózé a jobb minőségű. Egyik termék sem teljesen egységes, mert a gyapotmagból nyert anyag 1 %, a szulfitcellulóze kb. 13% lúgban oldódó, ú. n. hemicellulózét tartalmaz. A többi, közönséges oldószerekben nem oldódó cellulózét α-cellulózénak nevezik.

A tulajdonképeni cellofángyártás első lépése a mercerizálás. Ez a textiliparban gyakran használt eljárás lúgos kezelést jelent és abból áll, hogy a cellulózét kb. 18%-os nátronlúgba áztatják és a lúg feleslegét kipréselik. 100 kg-os tételekben folyik a gyártás, a visszamaradt lúgot pedig újra felhasználják, miután megtisztították az oldott hemicellulózétól. A lúg a cellulózéval valószínűleg olyan addiciós vegyületet alkot, amelyben minden cellobióze-molekularészlethez két nátriumhidroxidmolekula kapcsolódik, de az is lehetséges, hogy a nátrium a szabad hidroxidokba be és alkoholát képződik.

Az első érlelés után következik a gyártás kémiai részének legfontosabb lépése, a cellulóze oldatának elkészítése, szénkéneg (széndiszulfid) segítségével. Forgó dobban lévő, érlelt, alkálicellulózéhoz csövön bevezetnek szénkéneget; mivel az elegy melegszik, hűtéssel gondoskodnak a 25-30 C°-os hőmérsékletről. A szénkéneg közreműködése által nátriumxantogenát nevű vegyület képződik, mert a cellulóze - ONa gyökeihez kapcsolódnak a szénkéneg (CS2) molekulái. Ilyen xantogenát-típusú vegyületek akkor jönnek létre, ha valamilyen alkohol, szénkéneg és nátronlúg kerül össze; az alkohol szerepét játszhatja - OH gyökeinél fogva valamilyen cukormolekula, vagy a cellulóze is. A cellulózexantogenát vízben oldódik, vizes oldatát nevezik a technikában viszkózénak.

A forgó dobokban 2-4 óráig keverjük az alkálicellulózét a szénkéneggel; végül narancssárga, porhanyós anyagot kapunk, amelyen még felismerhető a nyers cellulózé rostos szerkezete. 100 kg-os alkálicellulózemennyiséghez 30-40 kg szénkéneg szükséges. A szilárd tömeg oldásához azután híg nátronlúgot használnak; az oldás 4-8 órai keverés után teljessé válik és az oldatban ekkor már nem ismerhető fel a rostos szerkezet. A folyadékot nyomás mellett szűrik és vákuumban eltávolítják belőle az oldott levegőt, mert később, öntés közben igen káros volna a buborékképződés.

A szűrés után második érlelés következik szintén pontosan megszabott körülmények között, rendszerint 4-7 napig 20 C°-on. Ezalatt megváltozik a xantogenát-molekularészek és a szőlőcukorgyűrűk számbeli aránya a cukor javára. A legjobb, ha az érlelés végén az oldott anyagban a nátrium, kén és szőlőcukorgyűrű aránya 1:2:4. Ezzel a belső súrlódás növekedése jár, hiszen ez a molekula csak részben xantogenát, sokkal nagyobb hányadban cellulóze.

(folyt. köv.)