Dtum
Login with Facebookk
1938 | Július

Suttogó beszélgetés Rekenye rendőrrel a Nánási úti merénylet áldozatával

A Szent István-kórház orr- és gégeosztályának egyik elsőemeleti kórtermében, az ajtó melletti ágyon fekszik Rekenye Imre rendőrfőtörzsőrmester, a Nánási-úti merénylet bátor áldozata. Sovány, csontosarcú, kopaszodó férfi, vörösszőke a bajusza, kemény és szigorú az arckifejezése. Amikor megtudta, hogy őt keressük, felugrik az ágyból, feláll. Ahogy így a kék-fehér csikos kórházi ruhában, papucsban, összevágott bokával áll előttünk, így is olyan férfias, katonás, hogy egyenruhában, karddal az oldalán sem lehetne különb.

Vékony gézkötés van a nyakán, ide fúródott a merénylő golyója.
Alig tud beszélni, fáradtan suttogja a szavakat. Még itt a néma kórházi csendben, közvetlen közelről is alig érteni a szavát.
- Fogok tudni beszélni – suttogja. – Eleinte attól tartottak az orvosok, hogy soha többé nem tudok egy szót sem szólni, de meg fog gyógyulni a torkom.
Megkérjük, mondja el, hogy történt a merénylet. Szabadkozik:
- Tegnap részletesen jegyzőkönyvbe mondtam mindent, nem tudom most megismételni, mert nagyon fáraszt a beszéd.

Kétségtelen nehezére esik a beszéd, de meggyőződésünk, hogy nem is akar beszélni a merényletről. Nem örül annak, hogy az egész ország beszél róla, emlegeti a nevét és érdeklődik hogyléte iránt, inkább mintha restellné az egész ügyet, hogy vele ilyesmi megtörténhetett.
- Veszélyes vidék ez? Előfordult máskori is, hogy megtámadták?
- Soha.

Óvatos, bizalmatlan. Megkérdeztük: mikor szembesítik a merénylővel, azt feleli: azt a főkapitányságon kell megkérdezni. Érdeklődünk, meddig kell még feküdnie, erre azt válaszolja: ezt az orvosok tudják megmondani. Elmondjuk neki, hogy az ő esetének közvetlen hatása alatt felszólalt a felsőházban a Kúria volt elnöke és hatékonyabb büntetőjogi védelmet kért a rendőrök számára. Most villant meg először a tekintete.
- A rendőrnek csak egy kötelessége van és azt csak egyféleképpen teljesítheti. Nekünk egyformán kell védenünk a törvényt, akárhogyan is véd a törvény bennünket….
Elköszönünk tőle. Összecsapja papucsos lábait, azután fáradtan kimerülten dől le az ágyra.

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
A föld „csodafolyói” 3
Hogy a három réteg víz nem keveredik egymással, annak magyarázata...
Rövidek Rövidek
Annakidején nagy feltűnést keltett s a sajtón kívül a parlamentet...
Ausztria – Svájc 1:0
A minek létrejöttében jóformán az utolsó percig kételkedtünk, az...
Totális háború
Ha a múlt nagy miniszterei vagy diplomatái – akiket országaik...
 Múlt és jelen Múlt és jelen
Akadémiánk érdemes elnöke egy minapi szép előadásában fennakadt az...
Panamam et circenses Panamam et circenses
A régi Róma nemzetgyűlése kenyeret és játékot adott válságos időkben...
A «Dekoráció» iparművészeti vállalat a keleti vásáron A «Dekoráció» iparművészeti vállalat a keleti vásáron...
A közelmúlt idők ugyancsak kevéssé kedveztek komoly művészi...
Tudós lakatos Tudós lakatos
A magasratörekvő tudmányszeretetnek ékes példáját ünneplik mostanában...
A cumberlandi herczeg halála A cumberlandi herczeg halála
Európaszerte nagy megdöbbenést keltett György Vilmos cumberlandi...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98