A 20. század nem nagyon kedvez a csodáknak. Napról- napra kevesebb lesz az, aminek titkát nem derítenék ki a kíváncsi kutatók. Igy vagyunk Indiával is. A titkokat lehelő pálmafák még csodákról álmodnak, de India rejtélyes lakói, a fakírok már nem azok többé, amik valamikor voltak. Megfejtették összes titkukat.

Az öreg Indiának komoly versenytársat jelent a vén Európa, mely lassanként elleste a misztikus csodákat, a rejtélyes titkokat. Ma már a fehér emberek is bátran felvehetik a versenyt az ezer csodák országának fakírjaival.

Érdekes kísérletet folytattak nemrégiben az európai fakírok. Megcsinálták mindazokat a trükköket, amelyekről az indiai fakírok híresekké váltak. A kísérletek egyik legérdekesebb trükkje az volt, midőn az egyik szmokingba öltözött európai fakír bemutatta a kéz átszögelését.

Természetesen ez sem egyéb trükknél. Az előadó felmutatta kezét, majd vizsgálatra átadott egy hosszú szöget. A szöget gondosan átvizsgálták és ügyeltek rá, hogy ki ne lehessen cserélni és néhány másodperc mulva a fakír keze már egy deszkalaphoz volt szögelve. Mondanunk sem kell természetesen, hogy nem kell éppen fakírnak lenni az illetőnek, aki ezt a mutatványt elő akarja adni.

Nem kell hozzá más, csak egy kis elszántság. A kézfejet az ujjakhoz vezető erős mozgató inak között át kell fúratni orvossal. A fúrás helyét azután nem engedik benőni, amely így hasonlóvá válik a fülbevaló hordásához átfúrt női fülekhez. Ezen a nyíláson minden további nélkül áttolható a szög, amelyet azután egy deszkalaphoz is hozzá lehet szögelni. A sebből nem fog vér folyni, mivel sebről valójában szó sincsen.

A fakíroknak kedvenc mutatványuk az is, hogy testük különböző pontjait hosszú tűkkel keresztül szurkálják. A mutatvány nem igényel mást, mint anatómiai ismeretet. Ugyanis a testnek vannak bizonyos zónái, melyek vérerekben és idegekben szegények. Ezeket azután minden további nélkül át lehet szórni a hosszú tűkkel, az előadóra komolyabb veszélyt vagy fájdalmat egyáltalán nem jelentenek.

Az úgynevezett tűzevés is a fakírok kedvenc mutatványai közé tartozik.

A kis réztálba elhelyezett parazsak misztikus fényt vetnek az előadó arcára, aki egymás után emeli ki egy kis fogóval a parazsakat. Testének különböző részén végighúzza anélkül, hogy ott égési seb keletkezne. Ennek az a titka, hogy különböző vegyszerekkel szokták előkészíteni testüket a mutatvány előtt. De tökéletesen megfelel erre a célra a tojásfehérje is.

A tojásfehérje rászárad a bőrre és megóvja a testet az égési sebektől. A fakírok viszont nem állnak meg, tovább folytatják mutatványukat és a kis parazsakat egyenként nyelvükre helyezik. Itt nincs szükség semmi előkészítésre, mivel az előadó védelméről itt maga a természet gondoskodik. Ugyanis a száj bő nyálkioldódása hat védőleg az égési sebek ellen. Ahol parázs tüze a nedves nyelvet érinti, ott nyomban kialszik és többé nem éget.

A tűzevés tehát, ha nem is éppen csoda és nem is annyira veszélyes, de azért nem ajánlatos, hogy esetleg ennek a kis cikknek a hatása alatt kísérletezzünk vele, mert meg vannak a mutatványnak az apró kis fogásai, amit nem lehet így szavakba öntve elmondani és amire a fakír csak a saját kárán, illetve apróbb égési sebei árán jön rá.

A tűzevés egyes fakírok színesebbé és érdekesebbé teszik azáltal, hogy petróleumot isznak, azaz pontosabban szájukba vesznek, amit azután egy kis lángoló fáklya felé fújnak ki magukból és így azt a hatást érik el, mintha szájukból lángok törnének elő. Ezt a produkciót már valamivel nehezebb elsajátítani, de viszont ez sem ördöngösség. Gyorsaság és egy kis bátorság kell hozzá.

A fakír a szájában tartott petróleumot nagy erővel fújja a láng felé, amely szájából a levegő nyomásának hatása alatt úgy tör elő, mintha sűrű, tömör sugárban permeteznék. A levegőben úszó parányi kis cseppek abban a pillanatban lángra kapnak és a fakír eléri a kívánt hatást. Lángok törtek elő a szájából.

A fakírok csodái szinte megszámlálhatatlanok. Műsorukban egymást váltják érdekesnél érdekesebb mutatványok. Ugyancsak gondoskodnak arról, hogy a nézők szemében növeljék misztikus hírüket. Nem elégszenek meg az élve eltemetés csodájával. Azt már nagyon is jól ismerik az európaiak. Hiszen itt nem történik más, mint hatásos beállítások között a fakír előre megásott sírjába fekszik, ahol egy deszkalapot helyeznek rá, végezetül pedig betemetik földdel.

Alighogy az első göröngyök beborítják a deszkalapot, a fakír máris igyekszik, hogy megszabaduljon kellemetlen helyzetéből. Áttöri a sírgödör vékony falát és így szabaddá válik egy szélesebb és az eddiginél kényelmesebb üreg, ahol azután a fakír bátran eltölthet egy-két napot, hiszen bőven van odakészítve ennivaló, sőt levegőről sem feledkeztek meg, fölhasználva valamelyik közeli odvas fának az üregét, hogy ott a fakír részére levegőcsatornát készítsenek.

Ez a mutatvány ma már csak a múlté, nem hisznek benne. Kénytelenek voltak tehát a termékeny fakíragyak más csodáról gondoskodni.