Dtum
Login with Facebookk
1940 | Február

Az ember tragédiája és a film

Az ember tragédiája, mint az egyetemes magyarság első világfilmje. - Varga István ilyen cimű tanulmánya megható lelkesedéssel veti fel azt a gondolatot, hogy Az ember tragédiája, szerinte a világirodalom legnagyobb vonalú, vetélytárs nélkül való alkotása, filmre kerüljön, még pedig mint a magyar nemzet kollektív műve. A Paulay Ede és Hevesi Sándor emlékének szentelt kis mű minden túlzásával is gondolatkeltő és lebilincselő; ezért méltán megérdemli, hogy ne tünjék el nyomtalanul a brosürák áradatában. A Tragédia megfilmesítése régi magyar óhaj.

 

Évtizedek óta kísért a magyar lapok filmrovatában. Valamikor Reinhardt figyelmét akarták ráirányítani e magyar remekmű szépségeire; de Reinhardt nem szereti a Tragédiát; színrehozatalának gondolatával sem foglalkozott, akármennyire is nógatták ez irányban magyar barátai; filmesítésére sem gondol. Korda Sándor fénykorában komolyan szó volt a Tragédia angol filmváltozatának elkészítéséről.

 

A megvalósulás annál inkább tetszett lehetségesnek, mert Bíró Lajos, Korda munkatársa, nagy híve a Tragédiának. Madách örökéletű drámai költeményének megfilmesítése néhány millió pengőbe kerülne, ami dollárban, vagy pláne angol fontban nem is látszik olyan elérhetetlen összegnek. A probléma nehézsége az anyagi eszközök megszerzésén kívül főleg abban rejlik, hogy a Tragédiának még nem akadt olyan ihletett átdolgozója, aki a művészi film követelményeivel össze tudta volna egyeztetni azt a szempontot, hogy a költői mű integritásán csorba ne essék.

Szükséges-e a Tragédia megfilmesítése? - Az ember tragédiája legtökéletesebben képzeletünk színpadán játszható el. Madách Imre aligha gondolt a színpadra, amikor sztregovai magányában kivetette magából a Tragédia láváját. Az ember tragédiája misztikus alkotás, amelynek értelmét már sokan próbálták megfejteni. Madách Aladár a spritizmus homályába taszította édesatyja költői alkotását. A modern lélekelemzés sajátos törvényeit akarja ráhúzni a mű testére. Sok rejtelem lengi körül a nagyszerű drámai költeményt, amely azonban csupán a szellemi világ dimenzióiban közelíthető meg.

 

Tartalmának átvetítése a színpadra, rádióba sok engedménnyel jár. Igaz, hogy a Tragédia nemcsak egészében, hanem részeiben is nagy. Ezért elbírja a színpadi megcsonkítást is. Ennek példáját legutóbb a berlini Volksbühne előadása mutatta, amelyből kimaradt a Kepler-jelenet, a falanszter, a világűr és az utolsó ember jelenete. Még így is nagy sikere volt az optimizmusba hajlított töredéknek. Kihagyásokkal játszották a Tragédiát a bécsi és müncheni rádióban is; így is erősen hatott.

 

A Tragédia színpadi és rádióelőadása azonban nem öncél. Inkább csak arra való, külföldön tudniillik, hogy ráfordítsa az emberek figyelmét a magyar remekműre. Captatio benevolentiae az irányban, hogy olvassák el az eredeti szöveget. A Tragédia-filmnek, még a legnagyobbszerűnek és legnagyszerűbbnek is, ez lenne az igazi rendeltetése. Varga István a Tragédiának csak színpadi és rádióelőadásait tartja kiábrándítónak; másként ítélkezik a Tragédia megfilmesítésének művészi értékéről.

 

Azt mondja: ha hangosfilm nem volna, fel kellene találnunk a Tragédia megelevenítésére. Szerinte soha, semmiféle művészi alkotás nem egyesítette még magában annyira a tiszta irodalom és a tiszta filmszerűség egymástól legtöbbször egészen távolálló követelményeit, mint a mi Tragédiánk. Ha igaz ez, ha Madách mint Varga István állítja, szinte megérezte azt a jövőbeli olyasféle technikai lehetőséget, amely alkalmassá teszi a Tragédiát a tökéletes megelevenítésre, akkor a Tragédiát meg lehet és meg is kell filmesíteni. De igaz-e ez?


Milyen stílust követel meg a Tragédia megfilmesítése? - Már a némafilm korszakának nagy rendezői ráeszméltek arra, hogy a film nem lehet csupán színpadi művek áttranszponálása. Az ábrázolásnak sajátos műfaja a film. Egészen új eszközökkel dolgozik a film, egészen új hatásokat ér el. A némafilm új vizuális kultúrát hozott; a hangosfilmben ez csupán némi engedményt tett a fogalmak világának azzal, hogy valami teret engedett az emberi beszédnek.

 

Az ember tragédiája megfilmesítésének legfontosabb problémája abban rejlik, hogy áttehető-e ez a legmagasabb fogalmi kultúraalkotás a vizuális kultúra terébe, és ha igen, milyen mértékben sikerülhet ez? Ez a probléma igen nehezen oldható meg, vagy talán egyáltalában nem. Első látszatra a Tragédia azért alkalmas egy óriási méretű film megteremtésére, mert olyan grandiózus jelenetek sorába tömöríti az emberiség történelmét, melyek a színpadon csak szegényesen rendeződhetnek, a szabadtéri színpadon is nem eléggé nagyszabású módon, a filmben azonban remekül oldhatók meg, persze kellő anyagi és művészi felkészültséggel.

 

Ezek a jelenetek azonban, amelyek a kollektív emberiség történelméről jelenthetnek ki fontos tudnivalókat, a filmben nem lehetnek tulajdonképpen egyebek, mint művészileg megrendezett híradók tömegfelvonulásokról, lázadásokról, udvari életről, a vásári életről, az elgépiesedés korszakában folyó munkáról. Ezek egymagukban gyönyörű képek, de nem árulnak el semmit a Tragédia eszmei tartalmáról, az egyéni és kollektív élet korszakainak változásáról, az emberiség fejlődésébe vetett hitnek hiábavalóságáról. Melyek azok a madáchi mondatok, amelyeket ezekben a tömegjelentekben el lehet mondani?

 

És eme, mondjuk, hogy helyesen kiválasztott sorokat nem kell-e majd áthidalni más kontársorokkal, Madách-pótlék sorokkal? E nagy jelenetekbe kellene beágyazni Ádám és Éva sorsát. De hogyan? A színek sorozatában egyéni sorsa az egész Tragédiában legfeljebb ha Ádám-Keplernek van; ez a kis emberi Tragédia talán megoldható filmszerűen. Itt változatos képekkel dolgozhatna a rendező; egyszer Keplert mutatná meg, ahogyan a csillagokat vizsgálja, máskor Borbálát, Keplerrel, aztán az udvaronccal. Felnagyíthatná az arcokat, remek atmoszférát teremthetne.

 

Mit kezdjen azonban már Tankréd és Izora jelenetével? Itt legfeljebb Lucifer és a komorna epizódjával tarkíthatná a folytonosan két ember között lefolyó történést, amelyet akármilyen hangulatos, de mégis csak naturalisztikus légkörrel vehetne körül. Naturalisztikus, bár stilizált lenne az ég, a paradicsom, meg a világür is, a falanszter és minden egyéb. Mert csak ez a naturalisztikus légkör bírja el azt, hogy felhangozzanak a madáchi remekmű verssorai, az égben és a földön egyaránt.

Az álomjelenetek stílusa. - Csakhogy Az ember tragédiájá-nak tizenöt színe közül tizenegy álom: Ádám álma. A filmben meg lehet csinálni azt, amit színpadi rendező a Tragédiában eddig soha nem mert. Ott láthatnók mindig a filmkép szélén Ádámot, ahogy megálmodja saját sorsát és benne az emberiséget. Az alvó Ádám arcán ott tükröződhetne, izgalmas arcjátékkal, sorsának minden változása. A filmfényképezés csodálatos technikájával nagy művészi élménnyé avathatná a remek filmszínész arcvonásainak megrendítő játékát, egészen addig, hogy megálmodja az utolsó ember sorsát, ami a kétségbeesés torz vonásait vési arcába.

 

Ez a naturalisztikus, felnagyított ádámi ábrázat mindig eszünkbe juttatná ugyan, hogy álmok elevenednek meg előttünk, de még nem oldaná meg az álomszínek stílusát. Ez a stílus, persze, nem lehetne más, mint egészen az irrealitásig felfokozott expresszionizmus. Attól a pillanattól kezdve, hogy feldereng a Tragédiában Egyiptom, egészen az eszkimó nő utolsó mozdulatáig. A színpad és a színházi látogató még elbirhatja valahogyan azt a stílustörést, hogy az álomjelenetek naturalisztikus eszközökkel kelnek életre; a modern világítási lehetőségek ezt a naturalizmust legfeljebb ha enyhíthetik, de nem módosíthatják; a színpadi előadásnál bele kell törődni abba is, hogy a madáchi szöveg, akármennyire komprimált, mégis csak jól megszerkesztett, tulajdonképpen reális és értelmes emberi beszéd.

 

A film naivabb, kollektívebb publikumtömege számára az álom csak akkor valószerű, ha kavargó, álomszerűen megvilágított, torz, sokdimenziójú, folytonosan változó színtereken álomszerűen mozgó és egymásba folyó emberek ágálnak. A mai filmrendezői művészet ezt kitűnően meg is tudja csinálni. Ennek az álomvilágnak szereplői nem mondhatják el a kimért, bár lángeszű madáchi sorokat! Ha pedig nem igazán álomszerűek ezek az álomszínek, akkor a film hideg, művészietlen, hazug és primitív lesz.

A Tragédia-film paradoxonja. - Madách Imre drámai költeménye, melynek elolvasása gazdagító és megrendítő, tehát nem filmszerű. Azaz akkor nem az, ha súlyt helyezünk arra, ami e hatalmas költői műben mégsem hanyagolható el, tudniillik a madáchi szövegre. Az expresszionisztikus álomvilágban nem hangozhatnak el Madáchnak a tiszta ész birodalmából kisugárzott sorai. Ebből azonban az a paradoxon következik, hogy a Tragédia-film, ha egyáltalán megoldható, álomszíneiben nem lehet hangos, vagyis beszéd-film, hanem csak beszédtelen, legfeljebb muzsikával kísért film. Ennek a filmnek azonban, akármilyen nagyméretű és gyönyörű volna is, Madách remekművéhez kevés köze lenne.

Végső következtetés. - A Tragédia tömegjelenetei nagy naturalisztikus rendezést kívánnak. De mivel ezek a tömegjelenetek az álomszínek részei, nem szabad őket másként megcsinálni, csupán az expresszionizmus stílusában. A Tragédia eszmei tartalma és szövege, persze, így is, úgy is elsikkadna. Mivel azonban a szürke elmélet szerint a Tragédia-filmet megcsinálni nem lehet, bizalommal várom, hogy holnap megalkossa a filmrendezés Napoleonja Az ember tragédiája tökéletes filmváltozatát.

 

Mohácsi Jenő

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Filmkörkép Filmkörkép
Németországban utóbbi években körülbelül százötven-kétszáz filmet...
A szemüveg, mely visszaadja a látást A szemüveg, mely visszaadja a látást
Egy amerikai szemorvos nemrégiben olyan szemüveget szerkesztett,...
Transzvál kincsei és a titkos levelek Transzvál kincsei és a titkos levelek
Röviddel ezelőtt híre járt, hogy a transzváli állami levéltárt...
A vonóerő kiegyenlitése A vonóerő kiegyenlitése
Sokan azért fognak be némely munkára négy lovat, mert a hármas...
Franchet d’Esperey Budapesten Franchet d’Esperey Budapesten
Franchet d’Experey francia tábornok a szövetséges balkáni...
Mayer Károly államtitkár a magyar-német gazdasági tárgyalásokról Mayer Károly államtitkár a magyar-német gazdasági...
Az a gabonamennyiség, amelynek Németországba való kivitelére...
Bolgár bandák Maczedóniában Bolgár bandák Maczedóniában
A bolgár kormány elnézéséből Maczedóniában a fölkelő bandák, kivált a...
Rohonczi (TFSE) négy győzelmet aratott a hölgyek versenyén Rohonczi (TFSE) négy győzelmet aratott a hölgyek versenyén
A nőatléták első önálló versenye a kitűnően előkészített FTC-pályán...
Magyar tervgazdaság! Magyar tervgazdaság!
Közel százezer ember látogatta meg az őszi mezőgazdasági kiállítást s...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98