Dtum
Login with Facebookk
1941 | Április

Autók „érettségije”

Odalenn kényelmes betonút kanyarog fel a hegy tetejére, de a gépkocsivezető tudni akarja, mit bír ki a gépe. Elhagyja tehát a könnyű utat és nekivág a járhatatlan, meredek bozótos hegyoldalnak, ami talán még a hegymászó szögescipőjére is nagy munkát róna. Lihegve dolgozik a mótor, nyikorog a kocsi minden eresztéke, a kerekek akárhányszor helyben forognak - de végén mégis sikerül a vállalkozás.

A legtöbb autósjelölt, ha közeledik a vezetői vizsga napja, ugyancsak keserves időket él át. Betűre bemagolta már az egész anyagot, minden szabad idejét a gyakorló-gépkocsi kormánykereke mellett töltötte - és mégis úgy érzi, hogy nem biztos a dolgában. Éjszaka lidércnyomása van, hengerekről, gyujtógyertyákról, sebességváltókról, jobb- és baloldali kanyarokról és hajtási szabályrendeletekről álmodik, meg arról, hogy kocsijával legurult a töltésről, összeütközött a gyorsvonattal, vagy pedig elgázolt valakit és a rendőrök megvasalva cipelik a börtönbe. Szinte örül, amikor végre itt a vizsga ideje és vége a szorongó várakozásnak.

Ugy-ahogy meg is ússza és megkapja az áhított vezetői igazolványt. De azért keservesen gondol vissza az átkínlódott napokra meg az álmatlan, éjszakákra. Talán még arra is gondol: jó az autónak. Annak mindegy, ki vezeti, nem kell vigyáznia, nem kérnek tőle semmiféle igazolványt; ha hibás, megjavítják vagy ócskavasba küldik, de nem kerül rendőrkézre, nem kell bíróság elé állnia.

Igaz. De ha az autó beszélni tudna, mondhatna maga is erről egyetmást. Kimondhatná, hogy azért néki sem fenékig tejfel. Néki is vigyáznia kell, mielőtt résztvehet a közforgalomban. Sőt még szigorúbb, még kegyetlenebb próbát kell kiállnia, mint az embernek. Nincs olyan érettségi vagy más hasonló vizsga, amely alaposabban próbálná ki a „jelölt” képességeit, mint az új autók megbízhatósági vizsgálata.

De ez így is van rendjén. Hiszen a gépkocsi megbízhatóságától emberélet függ. Erejétől, gyorsaságától, hogy a mai, szükreszabott idejű ember igényelt ki tudja-e elégíteni, hogy idejében hozza-e az orvost a halálos beteghez, a rendőrt a menekülő gonosztevő útjába, a tűzoltót az égő házhoz. A nagyvárosi forgalom is óriási igénybevételt ró a gépkocsi szerkezetére. Gyorsnak és fürgének lenni, mégis hirtelen fékezni és megállni, ahol kell, gyorsítani-lassítani, több százszor-ezerszer is napjában; villámgyorsan kanyarodni.

A városon kívül, az országutak ma már többnyire igen jók, az autó könnyedén, akadálytalanul futhat rajtuk. De bizony így is akárhányszor előfordul, hogy hepehupás, rossz útrészletre ér, vagy éppenséggel járhatatlan terepen kell áthatolnia. A korszerű gépkocsi ilyenkor sem torpanhat meg; meg kell küzdenie a legzökkenősebb talajjal, akármennyire rázza és gyötri is a munka az egész szerkezetét.

Hát még a hadijáróművek!... A villámháború alapja a gépkocsi, amely ezerféle alakban szolgálja a haderőt. Csapat- és anyagszállító kocsik. Tüzérségi vontatók. Kerekes és hernyótalpas páncéljáróművek. Jelentést vivő gépkocsik, futárautók, amelyeknek gyorsaságától és minden akadályt leküzdő képességétől csaták és országok sorsa függhet.

Zökkenő, ugráló autó


És a hadijáróművek sem számíthatnak mindég jó utakra. Sőt az ellenség rendszerint elrombolja a meglévőket, hogy megnehezítse a hadsereg mozgását. Gyakran pedig a hadmozdulatok gyorsasága és sikere megköveteli, hogy a gépkocsik elhagyjak a járt útvonalat és rossz terepen, árkon-bokron át törjenek előre.

Itt fontos csak igazán, hogy az autó minden rázást, lökést baj nélkül viseljen el, minden meredeken felkapaszkodjék, szakadékos hegyoldalaktól se ijedjen meg és mindezeken keresztülvergődve se veszélyeztesse azokat, akik benne utaznak.

Mindezek folytán ma nincs nagy autógyár, mely ne vetné kocsijait a legszigorúbb „tereppróba” alá. Mielőtt forgalomba vagy a hadsereg kezébe kerülne, az autó, tapasztalt vezetővel, a erre a célra kijelölt terepszakaszbejárásra indul. Minden elképzelhető akadály van itt, ami csak a nyugodt gépkocsizást megnehezítheti: kátyús, süppedős, mocsaras, kövekkel teleszórt, bozótos, sziklás, sikamlós, hepehupás, homokos talaj, meredek emelkedők, nyaktörő lejtők, váratlan fordulók és más akadályok.

Zökken, rázódik a kocsi, hogy csak úgy recseg minden eresztéke, néha félmétereket ugrik a levegőbe a lökésektől, hogy azután teljes súlyával a kemény fölre huppanjon; homoktorlaszokon fúrja magát keresztül, pocsolyákon gázol át teljes rohammal, hogy a homok, a víz, a sár csak úgy reccsen és maszatos legyezőként terül szét a gépen és utasain egyaránt. De csak előre, nincs megállás; most derül ki, mit bír ki a jó autó! Bőszülten berreg a mótor; dugattyúk, hajtórúdak, a forgattyútengely, a kapcsoló, a sebbességváltó pokolian erőlködik; nyög a kormányrúd; a tengelyek, a kerekek csak úgy ugrálnak a zökkenőkben; a gumik, a rúgók hihetetlen erőfeszítést fejtenek ki; de nincs baj, a gép kitűnő, még a legkényesebb szervek: a gyujtóberendezés, a porlasztó, az akkumulátor is hajszálpontossággal teljesíti kötelességét.

Mire a próba befejeződik, a kocsi ott áll, vezetőjével együtt, szinte felismerhetetlenül a sártól és piszoktól, de: egyetlen elgörbült csavar nélkül, hibátlanul, kifogástalanul. Kiáltotta az „érettségit”, beléphet az életbe. A polgári forgalomba, vagy a háborúba.

Különleges próbák

Gyakran még különleges terepversenyek egészítik ki ezeket a gyárilag rendezett házipróbákat. A versenyzők számára szándékosan az elképzelhető legrosszabb terepet jelölik ki, tele a legnehezebb akadályokkal. Az győz, aki az utat a leggyorsabban teszi meg, a legkevesebb hibával és sérüléssel. Pedig ilyenkor sem takarékoskodnak a nehézségekkel, sőt a kellemetlen meglepetésekkel sem. Akárhányszor előfordul, hogy a kocsi olyan nehéz pontra kerül, ahol a vezető elveszti uralmát fölötte, a járómű váratlanul felborul és leszánkózik vagy lebukfencezik a lejtőn. De jó kocsinak ilyesmi meg se kottyan; jó vezetőnek pedig még kevésbé. Talpraállítja gépét és megy tovább...

A lengőtengelyes autó

És mi az efféle próbatételnek eredménye? A szigorú rendőrségi vizsgának: jó és lelkiismeretes vezető. A kemény próbautaknak: kitűnő és akadályt nem ismerő gépkocsi. Mótor, amely minden, a gyakorlatban előforduló terhelést elbír és nem mondja fel éppen a legválságosabb pillanatokban a szolgálatot. Szilárd és minden rázkódtatást görbülés és törés nélkül elviselő alváz. Hajlékony és erős rúgók, amelyek szinte sohasem törnek el. Ilyen kísérletek folyamán tökéletesedett az úgynevezett „lengőtengely”.

Nem olyan ez, mint a lovaskocsinak vagy régebbi autók merev keréktengelye, hanem minden egyes keréknek lehetővé teszi, hogy a másiktól függetlenül lengjen, ugrálton fel és alá, szabadon, aszerint, hogy követ vagy gödröt ér, anélkül, hogy a másik kereket meg a kocsitestet is kényszerítené vele ugrándozni. A lengőtengelyes autó tehát még a legzökkenősebb terepen is csodálatos simasággal és nyugalommal fut. De ilyen próbák eredménye a teljesen acélból való kocsiszekrény („karosszéria”) is, amely olyan szilárd, hogy akkor sem törik, sőt még csak nem is horpad be, ha a kocsi lejtőn gurul lefelé és úgy védi a benneülőket, mint valami középkori páncélvért a benne rejtőző lovagot.

Óriás-autobuszok


A tereppróbák ílykép nagyban hozzájárultak a gépkocsi tökéletesítéséhez. Persze, nemcsak a polgári autógyártás látja ennek hasznát, hanem a hadikocsigyárak is. Azok még egyéb szerkezeti újításhoz is folyamodnak, hogy gépeiket a terepjárásra alkalmassá tegyék. Négy kerék helyett haton vagy éppenséggel nyolcon gurultak az új katonai gépkocsik. Mennél több a kerék, annál kisebb súly nehezedik egyre-egyre, tehát kevésbé süpped be a homokba vagy iszapba. Közönséges gépkocsinak rendszerint csak egy-egy kerékpárját hajtja a mótor. Viszont akad hadikocsi vagy vontató, amelynek mind a négy kereke kap hajtóerőt, hogy a kocsi nagyobb erővel urakodhassék a talaj akadályokon keresztül. Közönséges autónak csak a mellső kerékpárja a kormányozható; de van hadikocsi, melynek mind a négy kerekét kormányozni lehet - és így tovább.

A hadi gépjáróművek fejlődése természetesen visszahat a polgári gépkocsikra is. Azok a nagy hatkerekű autobuszok, amelyek már évek óta gurulnak nálunk, jórészt ilyen kísérleteknek köszönik létezésüket. Németországban már nyolckerekű óriás-autobuszt is forgalomba állítottak. Ilyen kocsióriások persze igen alkalmasak csapatszállításokra is. Végeredményben tehát a hadi- és a polgári autóipar egymást ösztönzik a haladásra és mindkettőnek legfontosabb kísérleti helye a tereppróba. az autók félelmes érettségi vizsgája, ahol a holnap autója születik meg.

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
A hegymászó autó Szerencsés baleset , az autót felállították és mehetett tovább
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98