Négy mótor hajtja, rengeteg bombát, gépfegyvert és gépágyút visz magával. Hatósugara pedig rendkívüli; ott bukkan fel, ahol bombázógépekre már nem is számítanak. Meglepetésszerűen rohan meg messze a nyílt tengeren ellenséges hajókat. Az utóbbi hetekben nem egy angol hajót küldtek tengerfenékre a Focke-Wulf-„Kurier”-ek bombái.

Ujdonságok a technika műhelyéből

Háború van, de azért a technika haladása nem lankadt el, sőt még rohamosabb, mint békeidőben. Hiszen a mai gépi hadviselés éppen a technikai vívmányok széleskörű alkalmazásán alapszik és a mérnöküket meg a feltalálókat a szükség ösztönzi, hogy minduntalan új meg új ötletekkel és javításokkal álljanak elő. Hármat ezekből, találomra, kiragadunk és felvételekben is bemutatunk olvasóinknak.

Egy idő óta csodákat mesélnek az amerikaiak készülő új „repülő erőd”-jéről. Azt rebesgetik, hogy ez a szörnyeteg teljes bombaterheléssel vagy nagyszámú legénységgel átrepülheti az Atlanti óceánt. Nem tudni, mi igaz belőle. De most megjelent előttünk és kézzelfogható valóságként ott repked az ellenség feje fölött a németek „repülő erőd”-je, a képünkön látható négymótoros óriás. Közelebbi adatokat, érthető okból, nem közülnek még róla.

Csak annyit tudni, hogy a híres brémai Fockc-Wulf-féle repülőgépgyárban készült; gyártási elnevezése „Futár” („Kurier") és abból a - szintén négymótoros - 26 utasra berendezett ,,Condor”-repülőgépből fejlesztették ki, amely a háború előtt nagyszabású newyorki és tokiói távrepüléseivel ejtette a világot ámulatba. Most éppen olyan bámulattal adóznak még az ellenfelek is ennek az új hadigépnek. Mert a „Kurier” a „Condor” méltó utódja. Hatalmas bombaterheléssel rendkívüli távolságokat repül be és olyan helyeken bukkan fel váratlanul, amelyek jóval kívül esnek a közönséges bombavetők hatósugarán.

Mondanunk sem kell, hogy az ellenséget ugyancsak zavarba ejti, amikor egyszerre csak ott potyognak le rá a bombák, ahol biztos távolságban képzeli magát minden légitámadástól. Igy esett azután, hogy a „Kurier”-ok az utóbbi időkben messze, kinn a nyílt Atlanti óceánon is megrohantak angol hajókat és nem egyet közülük el is süllyesztettek. Gépfegyvereket és gépágyúkat is hord a német légierőd, hogy méltón fogadhassa, aki a levegőből akarja véle a harcot felvenni.

Dr Behm, német fizikus és feltaláló nemrég ünnepelte hatvanadik születésnapját. Ebből az alkalomból Raeder tengernagy, a német haditengerészet főparancsnoka, melegen üdvözölte. Azonkívül a Németbirodalom tudományos és katonai köreiből is számos szerencsekívánattal és kitüntetéssel halmozták el.

De mivel vívta ki a csendes, szerény tudós ezt a nagy elismerést? Nos: ő találta fel a visszhangrendszerű mélységmérőt (németül „Echolot”-ot), amely a hanghullámok segítségével állapítja meg, milyen mély a víz a hajó alatt. Fontos ezt minden hajónak tudnia, mert különben megesik, hogy zátonyra fut. Azelőtt mérőón lebocsátásával győződtek meg a tengermélységről s a hosszadalmas és nem is mindig megbízható eljárást sziklás, zátonyos helyen minduntalan meg kellett ismételni. Elképzelhetjük, mennyire fárasztotta ez a munka a tengerészeket s amellett a hajó csak óvatosan cammogva haladhatott előre.

Behm doktor találmánya mindezt feleslegessé tette. A hajó alján kis robbanótöltést sütnek el vagy villamos erővel kvarcdarabkát hoznak rezgésbe. Az így keltett hanghullámok lehatolnak a fenékre, visszaverődnek róla és egy különleges felfogókészülékbe jutnak. A hullámoknak, a mélységtől függően, hosszabb vagy rövidebb idő kell, amíg befutják odavissza az utat. A szellemes szerkezet azonban ezt az időt mingyárt méterekbe számítja át és számlálólapon mutatja. A mélységmérés tehát csak ennyiből áll: a hajón megnyomnak egy gombot és egy műszerről leolvassák, hány méter mély a víz a hajó alatt.

Ha tetszik, percenként is megismételhető a művelet s így a hajó valósággal kitapogathatja maga alatt a tengerfeneket. Zátonyrafutás ennél a szerkezetnél: lehetetlen. Nem nehéz belátni, milyen roppant értékű a találmány, nemcsak a kereskedelmi, hanem a hadihajók számára is. És most már megértjük, miért ünnepelte úgy az idős feltalálót hazája, hatvanadik születésnapján...