Dtum
Login with Facebookk
HIRDETÉS
1941 | Június

Franciaországi panoptikum

A koplalóművész tragikus emésztési zavarai – Az irodalom és a jazz a vádlottak padján – A francia drámák problémái

Vichy, május végén.

Ha a krónikás a franciaországi közéletet kis pillanatfelvételekben, apró mozzanatokon át akarja szemléletessé tenni, akkor – volens, nolens – a gyomorral kell kezdenie. Mert a táplálkozás problémája a legáltalánosabb és egyben a legdemokratikusabb is, mivel egyetlen, közös társadalmi osztályba tömörítette a nemzetet: a korgó gyomruak osztályába. A pénz helyét egy új értékjegy foglalta el: a ticket- az élelmiszerjegy. Ha valakinek nincs pénze, azért még nem hal éhen. De ha nincs ticketje, akkor jaj szegény fejének! A határokon tul talán ez a helyzet valószínűtlennek tűnhetik. Franciaországban azonban a bankó és a ticket szerepcseréje annyira természetessé és magától érthetődővé vált, hogy a lyoni törvényszék két párhuzamos ítéletben, elvi döntést hozott a ticket prioritásáról.
Íme, dióhéjban, a két per:
Pedzouille Arsene, egy negyvenkétéves semmirekellő, betért a város egyik legelőkelőbb éttermébe és ott végigette a menüt (amihez egyébként nem kellett nagy erőfeszítés). Az étkezés után odaintette asztalához a főpincért.
- Mennyi ticket-t kell adnom monsieur?
- Száz gramm kenyérjegy, tízgramm zsírjegy, kilencven gramm husjegy és husz gramm sajtjegy…
A delikvens kifogástalanul, az előírt és igényelt mennyiségben rendelkezésre bocsátotta a jegyeket.
- A menü pedig huszonöt frank uram…
E ponton tört ki a gyalázat. Mert a vendégnek egyetlen megveszekedett garasa sem volt. Evett, mert éhes volt, anyagi fedezet nélkül, ami ugyan, a természet rendje szerint helyénvaló gesztus, de a társadalmi rend szerint bűn.
- A vádlott kifogástalan előéletére, a kényszerítő körülményekre és az elkövetett cselekedet jelentéktelenségére való tekintettel a törvényszék elállott a marasztaló ítélet kiszabásától!- olvasta fel a bíró.

Néhány nappal később, ugyanebben az étteremben, ujból botrány támadt. Egy vendég, miután elfogyasztotta az adagokat, szabályosan és bőséges borravalókat osztogatva fizetett, de viszont megtagadta a tickettek kiszolgáltatását.
- Nincs, jó uram!- mondta a főúrnak. – Huszadikáig föléltem az egész hónapra szóló adagot…
- Kéthónapi fogház és 1000 frank pénzbüntetés!- hangozott a verdikt.


Amiből azután nyilvánvaló, hogy a két közkézen kerengő államjegy közül a bankó a „proletár” és a ticket az „arisztokrata”. Ezért azután mindenki mulatott, amikor nemrég a vichyi székesegyház előtt a félkegyelmű koldus táblát akasztott a nyakába:
Élelmiszerjegyeket is elfogadok…
Szegény feje, ugy látszik, vak és süketnéma, nem tudhatja hát, mint forog a világ keserű levében. Az még elképzelhető, hogy valaki jótékonysági rohamában egy ezerfrankos bankót dob a kalapjába. De hogy egy ötdekás kenyérjegyet nem fog feláldozni senki, arra mérget vehet…
*
Lehet, hogy az élelmiszerek megfogyatkozása a francia dámákat nem is aggasztja. Erre lehet következtetni legalább abból, hogy a hölgyek népszerű lapja, a „Marie –Claire” legutóbbi számában plakát betűkkel hozza olvasói tudomására, hogy: A hollywoodi asszonyok egyetlen problémája a soványodás.” A cikk végén pedig a menük, amelyeknek betartása esetén a zsírpárnácskák szépen leolvaszthatók.

Mi a tanulság ebből? Először az, hogy a gyöngébb nemnél a köztársaság boldogabb esztendeiben gyűjtött hájkészletek tartanak még. Mert hiszen programot kell felállítani eltüntetésükre. Másodszor pedig az, hogy az éhkoppok mai korszaka csak a férfiaknak kínlódás. A nőnek- megoldás.

Mi több a férfiaknak nemcsak a kínlódás, hanem- amikor fizikumukkal keresik kenyerüket- néha tragédia. Montpellierben például egy Ferrari nevű atléta megjavította a kétkezes sulyemelés világrekordját. Százhuszonnégy kilót ugy lódított a magasba, mint mi, hétköznapi halandók, egy cigarettacsutkát.
A legutóbbi versenyen viszont ez a sampion már nyolcvan kilogrammra sem volt képes.
Oda a dicsőség és az egzisztencia. Egyéb lehetőség híján elszegődött a városi köztisztasági hivatalhoz, mert a seprő kezelésére még futja az izmaiból.

Említsük még meg, ha már Montpelliernél tartunk, hogy e városkában három évtizede élt egy Durand nevű koplalóművész. Még pedig kitűnően élt. Mert a koplalás valaha látványosság volt. Most azonban a koplalás egyéni művészetből, közkötelességgé terebélyesedett. Durand mester tehát elkezdett- étkezni. S ezt rosszul tette, mert kiderült, hogy a koplalásból nagyszerűen meg tudott élni, de az evésből viszont csak a nyomoruságos halálra futotta. Tragédiája leolvasható sírkövéről:
Itt nyugszik Durand, mint éhkoppmester kitűnően élt.
De enni kezdett, rosszul emésztett, s őseihez tért.

Időnként felmerül az a kérdés, hogy a bő esztendők tovatűnéséért és a sanyaruságos idők elkövetéséért ki is felelős? Először a politikusokat vádolták, azután a közgazdászokat és végül a moralistákat meg a stratégákat, amiben volt némi ráció. Elvégre az ő gesztióik és Franciaország sorsa között kielemezhető a szerves összefüggés. Ujabban azonban, a nagy bűnbakkeresés során, szenvedélyes vádbeszédek hangzottak el az irodalom ellen is.
A vádakat a szépművesek, egyénenként meg céhbe tömörülve, fölényesen utasították vissza. Elvégre, ha ők felelősek az 1940-es tragédiáért, akkor őket kellett volna illetnie az 1918 –as diadal érdemének is. Azonban akkoriban senki sem rajongott értük, senki sem tűzött a verduni ütközetért, meg a marnei csatáért, meg a flandriai diadalért medáliát a keblükre. Ha tehát nem jogosultak győzelem idején a hódolatra, akkor ne kárhoztassák őket vereség idején számkivetésre.


*

Ezt az érvelést Franciaország, mint ésszerű és okszerű nemzet, menten elfogadta. Az írók tehát fölényesen kihuzták magukat a csávából.
Helyettük azonban a közvélemény a vádlottak padjára ültette a zenészeket. Helyesebben a jazzmuzsikusokat.
Mert ez a zene, mondják az uj moralisták, husz év óta valósággal szétmorzsolta a francia idegeket.
Nem tudhatjuk még, hogy a jazz törvényszéki tárgyalás miként fog végződni? Az azonban bizonyos, hogy az ügyészek nem egykönnyen küzdik majd ki az elmarasztaló verdiktet. Mert a zenei válfajnak máris rajongóan lelkes védői támadtak, akik hevesen magyarázzák, hogy a jazz igazában nemes líra. Minden zenében van selejtes és alantas, meg fennkölt és magasztos. Van tehát selejtes és alantas jazz és van fennkölt és magasztos jazz is. Ez az utóbbi jazz az eredeti és igazi, ahogyan Afrikából származott át hozzánk, ihletszülte rögtönzéseivel és disszonáns, de mégis elragadó akkordjaival, amely néger felebarátaink lelkét közvetíti nekünk, halványbörű embereknek.


*
Néhány szót a francia divatról is. Az anyag kevés, de a divat annál gazdagabb és bonyolultabb. Itt csak az alapelemeket szögezzük le: sok szín, sok roffolás, behuzás, berakás, redőzés, csipkézés és a varróművészeti tolvajnyelv szókincsének százféle más érvényesítése,
Tegyük ehhez hozzá, hogy a lábikrák, a hiányzó selyemharisnya helyett, festékanyaggal alakítandók nemes vonalukká.
A hajzat pedig ismét egészen rövid lesz, aminek nincs sok értelme, mert jövőre ugyis visszatérünk a hosszu fürtökhöz s így az egész nem jelent mást, mint pénzkidobást. A pompás hajkoronáknak mindenesetre befellegzett ebben az évben és Leconie de Lisle, ha ugyan még élne, nem énekelhetné el régi poémáját:
Suttog egymás között oldalt két nehéz tincs
S köztük gőggel ragyog a kiondolált kincs.

Nehéz tincsekről és kiondolált kincsekről ne essék 1941 folyamán szó. Hacsak nem azokat a kincseket említjük, amelyeket Páris ravasz fodrászai fognak ujabb badarságaikkal a férjek zsebéből kiondolálni.

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


HIRDETÉS
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Veszedelmes villamos világítási vezeték Veszedelmes villamos világítási vezeték
A napokban szokatlan esemény történt Aradon. A város északi és...
Néhány szó Szibéria háziiparáról Néhány szó Szibéria háziiparáról
A rapallói orosz-német megegyezés akaratlanul is az eurázsiai...
Döntetlenül áll a német magyar úszómérkőzés (12:12) Döntetlenül áll a német magyar úszómérkőzés (12:12)
Szépszámú közönség jelenlétében zajlott le a magyar-német...
A kapcsoló-szörnyeteg a kapcsoló szerkezet A kapcsoló-szörnyeteg a kapcsoló szerkezet
Amióta Anglia egyik tavá­ban a bő fantáziával megáldott emberek egy...
Hadifoglyokról Hadifoglyokról
A hadifogságunkba került olasz katonák között több művész is van,...
Egymilliópengős állami támogatással fuzionáltatják a Hangyát és a MÁV fogyasztási szövetkezetét? Egymilliópengős állami támogatással fuzionáltatják a Hangyát és a MÁV...
Az Államvasútak fogyasztási szövetkezete hónapok óta zavarokkal küzd...
A tőzsde uj elnöke A tőzsde uj elnöke
Nagy szenzácziója volt a mult héten a budapesti áru- és...
Emelkedő-eső búzaár Emelkedő-eső búzaár
A búza ára a világpiacon emelkedik, a pesti tőzsdén esik – ezt...
Rövidek Rövidek
A brit rádió északafrikai munkatársa vasárnapra virradó éjszaka...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98