Petrovics István, a kiskőrösi mészárszék szegénysorsú bérlője, már ötödfél éve volt férje a turócvármegyei Ljesnón született Hruz Máriának, amikor első fiuk, Sándor, a világra jött. A Petrovicsok akkor már másfélszáz éve armális nemesek voltak, csak éppen a lehetősségük hiányzott az úri módhoz. Szegény emberek voltak s mivel tudvalevőleg a szegény embert az ág is húzza, Petrovics Istvánt is sorra látogatta a sors: az árvíz elvitte a földjét, házát, egyik bizalmasa elvitte a pénzét, bérlője is megkárosította, pert is vesztett a mészáros; egyik rokona, akinek pénzt adott kölcsön, megbukott s terheit is Petrovicsnak kellett magára vállalnia, végül el is árverezték mindenét.

Ilyen nyomorúság kísérte a kiskőrösi fiú gyerekéveit. Isten csodája, hogy egyáltalán életben maradt; valószínű különben - orvosok mondják - hogy ezek a fiatalkori nélkülözések lappangó tüdőbajt váltottak ki a mészáros és a cselédlány fiából. Mindenesetre azonban olyan neuraszténia gyökereit ültették el az idegrendszerében, amely rövid élete fogytáig elkísérte. Mindössze 26 és fél éves kort ért meg, de ez idő alatt nem kevesebb, mint 146 nagyobb helyen fordult meg. A helyváltoztatásnak ez a lelkikényszere a szakemberek szerint egyik legbiztosabb jele a neuraszténiának.

Utazásainak dandárát gyaloglábon tette meg - hiszen a vasutat már csak élete vége felé láthatta a mészáros fia - s így csodálnunk kell, hogy egyáltalán jutott ideje az írásra. Pedig nemzetközi viszonylatban is bámulatos termékenységű poéta lett Petrovics Sándorból, akinek éppen most száz éve jelent meg az első verse nyomtatásban s ugyancsak most száz éve annak is, hogy első ízben használta írásai alatt a Petőfi nevet.

Friedrich Schiller 25 év alatt 177 verset, Goethe 45 év alatt 334 verset, Déranger 41 év alatt 414 verset, Heine 35 év alatt 498 verset, Lenau 8 év alatt 143 verset, Petőfi pedig 7 év alatt 775 verset költött. Évi átlagban Schiller és Goethe 7-7, Béranger 10, Heine 14, Lenau 18, Petőfi viszont - 110 verset irt!

S amellett az említett külföldi írók aránylagos vagy éppen nagy jólétben éltek, írói hivatásuknak szentelhették magukat; Petőfi viszont közben színészkedett, katonáskodott, korrektoroskodott, politizált. Az ember igazán nehezen tudja elképzelni, honnan vette az idejét bámulatos méretű és csodálatos jelentós költői munkásságához?

Petőfi Sándornak a magyar és a világirodalomban való feltűnése, most száz éve, új kor előtt tárta fel a kaput. Illő, hogy a magyarság mélységes hódolattal adózzék Kiskőrös nagy szülöttének.