Jáva: Hollandia kincses szigete
Az angolszászok a Kelet-Ázsiában elszenvedett kudarcok után ismételten kijelentenék, hogy az ottani védelem alapjául Jáva szigetét teszik meg. Jáva lakói bizonyára jól tudják, hogy ez az intézkedés a háború borzalmait zúdítja a nyakuk közé, úgyhogy aligha örülhetnek ennek a kétes dicsőségnek. A nyugat-keleti irányban elhúzódó sziget csakugyan kiválóan alkalmas ilyen védekező hadviselés céljaira, mert a hátsóindiai szigetcsoport többi szigetével együtt természetes védőgát módjára sorakozik a fenyegetett Ausztrália északi része fölött.
A dél felé húzódó japáni támadás azonban egymásután hálózza be a Jáva közelében elterülő szigeteket, úgyhogy a támadásban lévő japáni-arcvonal egyre jobban közeledik a hollandiak szemefénye, Jáva szigete felé. A kibontakozó támadást az angolszász-hollandi egyesült erőknek pedig valahol ezen a környéken kell megállítaniok, mert ha Jáva az ellenség fegyvereinek hatósugarába kerül, megszűnik az utolsó védekezési lehetőség is és egész Délkelet-Ázsia előbb-utóbb a japániak kezére kerül.
Az első ízelítőt már Jáva szigete is megkapta a háborúból, mégpedig eléggé korán, akkor, amikor a legközelebbi japáni légitámaszpontok még többezer kilométerre voltak a szigettől. A támadás lehetősége és az erőviszonyok azóta egyre jobban eltolódnak a japániak javára. Az észak felől elinduló japáni támadásnak két út kínálkozik, természetesen mind a kettő hosszadalmas, hajózás és az eddiginél talán nehezebb partraszállási hadműveletek árán.
A nyugati útvonalon Indokína irányából kiindulva a Singapore előtti vizeken, a Borneo- és Szumatra-szigetek közötti tengerrészen kellene a csapat- és hadianyagszállító hajóknak elvonulniok. Ebből az irányból Jáva szigetének északnyugati partjait, a Batavia és Semarang közötti partrészletet lehetne közvetlenül megtámadni. Ez az útvonal rövidebbnek, de eléggé veszedelmesnek látszik, mert a támadónak a Singapore-körüli vizeken és a Singapore-tól délkeletre elnyúló szigetsűrűségben kellene áthaladnia.
Ilyen helyen pedig könnyen történhetik váratlan támadás. Sokkal biztatóbb kilátásokkal kecsegtet a keleti útvonal, a Borneo- és Celebesz-szigetek közötti átjáró, a sokat emlegetett Makassar-tengerszoros. Ez a tengerszoros a Celebes-sziget déli végén lévő Makassar városától kapta nevét. Az itt átvonuló japáni hajóknak a vállalkozás minden nehézsége mellett is megvan az az előnyök, hogy nagyrészt a japáni megszállás alá került partrészletek előtt haladhatnak el, Borneo és Celebes szigetének a Makassa-tengerszorosra néző partjain ugyanis már több helyen a japániak az urak.
40 millió ember 120 tűzhányó töveken
Ha Jáva szigetének térképét szemügyre vesszük, első pillanatra feltűnik, hogy alakja mennyire hasonlít Kréta szigetéhez. Ennek a hasonlatosságnak nincsen semmi szerkezeti alapja, úgyhogy csak véletlennek lehet mondani. A nyugat-keleti irányban elnyúló keskeny sziget kereken ezer kilométer hosszú és belsejében a kialudt működő vulkánok egész serege található. Legalább 120 újabbkeletű vulkán található Jáván és ezek közül hat ma is működik.
A vulkánok között legnagyobb a 4000 métert megközelítő Smeroe a 3500 méter körüli Stamet, de még vagy hatvan vulkán ezeken is kétezer méter fölé emelkedik. A működésben lévő vulkánok egyszer súlyos katasztrófát okoznak. A legutóbbi ilyen nagyobb kitörés ezelőtt 33 évvel volt, amikor 50,000 ember pusztult el a kitörés következtében. A lakosság azonban mégis ragaszkodik a vulkáni hegyoldalakhoz, mert itt is, akárcsak Japánban, a tűzhányók a termőföld igazi táplálói. A kitörések hamuja ugyanis valósággal trágyázza az ültetvényeket, úgyhogy enélkül a Jáván szokásos gazdag terméseket aligha lehetne elérni.
Pedig a jó termésre szüksége van lakosságának, mert a mai Magyarország háromnegyedrészét kitevő, aránylag kis területen majdnem 40 millió ember él összezsúfolva. Ez a nagy népsűrűség még feltűnőbb, ha arra gondolunk, hogy Ausztrália hatvanszor nagyobb területén csak 8 millió lakos él, tehát kereken egyötöde Jáva lakosságának. Ezzel a nagy lakossággal Jáva szigete a keletázsiai szigetvilág egyik legsűrűbb lakott része. A bevándorolt, alig 70,000 főnyi hollandiai lakosságtól eltekintve a lakosság legnagyobb része maláji; más népfaj, különösen kínai, csak kisszámban él a szigeten. Igazán paradicsomi termékenységre van szükség, hogy a föld ezt a szapora lakosságot el tudja tartani.
Jáva szigete szerencsére rendkívül termékeny, úgyhogy a sűrű lakosság a legutóbbi időkig nem okozott sok gondot a Jávai hatóságoknak. Az utóbbi években azonban már érezni lehetett a túlszaporodás káros következményeit. A kormány a túlszaporodott népességet kitelepítésekkel igyekezett csökkenteni. A környező szigeteken, de különösen Szumatra szigetén még rengeteg felhasználatlan terület van, ilyen helyekre azután ezrével telepítették ki a jávai lakosságot.
Ezzel az áttelepítéssel azonban nem lehetett a lakosság lélekszámát megfelelően csökkenteni, mert a többszázezres természetes szaporodás felülmulta a kitelepítettek számát. Jáva szigetének lakossága tehát a háború kitörése előtt aggasztó túlnépesedés felé haladt, ami azután állandóan növekedő gondot jelentett a hollandi kormányzásnak.
Ahol a nagy Maláj Birodalomról álmodoznak
Jáva szigetének főterménye a rizs. A hatalmáé kiterjedésű rizsföldekre szüksége is van a szigetnek, mert a lakosság főtáplálékát a rizs teszi. A hollandi kormány nagyon vigyáz rá, hogy a kevesbbé értékes, de a lakosság élelmezése szempontjából fontos rizsföldeket más ültetvények ki ne szorítsák, mert ezzel a sziget élelmezése veszedelmes helyzetbe kerülne.
Másik fontos termény a cukornád. Cukornádtermelésben Jávát csak Cuba szigete múlja felül. A jávai cukor messze területeket ellát és a keletázsiai térségben még ma is legyőzhetetlen versenytársa a répacukornak. A többi trópusi termények közül a dohány-, kávé- és teaültetvények fontosak. A két legfontosabb háborús nyersanyaggal, kőolajjal és gumival, Jáva szigete bőven el van látva.
A Maláj-félsziget gumiültetvényei mellett egész Kelet-Ázsiában a holladindiai gumi a legfontosabb. Nem csoda, ha ennyi természeti kincs birtokában Jáva szigete a hátsóindiai szigetvilág legsűrűbben lakott és leggazdagabb gyarmatává vált. Az évszázados hollandi uralom mégsem hozott létre nagyobb hollandi telepeket. A hollandi lakosság alig 70,000 főnyi és jóformán csak a hivatalnoki karban, ültetvények vezetésében vesz részt. A hollandiaiak nem tekintik a szigetet végleges lakóhelyüknek, csak meggazdagodni költöznek ide; öregnapjaikra azután jó hollandi forintokkal megrakodva visszatérnek európai hazájukba.
A bennszülött maláji lakosság a japániak és kínaiak mellett Kelet-Ázsia legjobban civilizált népei közé tartozik, sőt az utóbbi időben már erős nemzeti törekvéseket is kezdenek hangoztatni. A most folyó háború a jelek szerint nagy öntudatraébredést fog náluk is kiváltani, hiszen egyes japánbarát vezetőik már a hatalmas Maláj Birodalomról álmodoznak.
Ez az álom nem is olyan elérhetetlen, ha meggondoljuk, hogy a Maláj-félszigettől és a Fülöp-szigetektől kezdve az egész keletázsiai szigetvilágot megszakítás nélkül ez a nép lakja. Magasabb műveltségű, megszervezésre és idővel is alkalmas a partok környékét lakó keverék-maláji faj, míg a szigetek belsejében alacsonyabb műveltségi fokon álló, nem keveredett malájiak laknak. A bennszülött lakosság túlnyomórészt mohamedán, de akadnak közöttük hinduk, sőt buddhisták is. Ha az ázsiai népek öntudatraébredése egyszer csakugyan megindul, bizonyára az első megszerveződök között lesznek.
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!