Dtum
Login with Facebookk
HIRDETÉS
1943 | Február

A primitiv népek költészete

Egy anthológia, mely arra a feladatra vállalkozik, hogy a „primitív” népek költészetét 130-140 oldalon bemutassa, majdhogynem olyan reménytelen célra tör, mintha Európa műköltészetét zsúfolná ugyanekkora kötetbe. Ha ugyan nem reménytelenebbre. Nemcsak a szóba jöhető területek földrajzi nagysága s valami statisztikai számszerűség miatt.

 

(Itt számba sem vesszük a „primitív” szóhasználat kérdéses oldalait, a különböző kultúrkörök e roppant leegyszerűsítő összeolvasztását valamint a „primitív” kultúrák időbeli kiterjedésének a kérdését: mi tekinthető a mult meglelt ilynemű alkotásai közül primitívnek, stb. ) A nehézség elsősorban magában a közlésben, a fordításban rejlik s csak másodsorban az arányos összeválogatás kérdésében. Jól érezte ezt a fordító, Fónagy Iván is, aki erre a hálátlan s mégis oly vonzó feladatra vállalkozott, hiszen bevezető fejtegetéseiben elsősorban is a fordítás nehézségeit, buktatóit sorolja fel.

 

Okfejtését talán megtoldhatjuk mi is. Akármilyen primitív költemény (legyen az „világi” szerelemdal, esővarázslás, hősi ének, gyógyító bűvölés ráolvasó verse) kerül a fordító elé, első akadály már maga a nyelv; mint ezt Fónagy is elemzi. Jól részletezi, hogy milyen különbségek vannak a nyugateurópai a az úgynevezett primitív nyelvek között s ha felosztását kissé merevnek., önkényesnek érezzük is, az színigaz, hogy az áttétel első akadálya nyelvi.

 

Nemcsak azért, mert a fordító rendesen már másodkézből, angol, német, francia fordításokból, sokszor modernizált változatokból kénytelen fordítgatni szövegét, hanem a gondokat akkor sem kerülheti ki, ha rendelkezésére áll - mint Preuss mintaszerű kiadványaiban - a kétnyelvű szöveg is. Miért? Egyszerűen azért, mert a primitív szó jelentéstartalma sokszor, legtöbbször lényegesen más, mint a mi azonos szavunknak. Zsúfoltabb, összetettebb, haloványabb, más képzetkörökkel érintkező, sokszor olyan igealakjaik, igemódjaik vannak, melyeknek kifejezésére nekünk mondatokra van szükségünk (ma már tudjuk, hogy a „primitív” nyelv sem jelent minden esetben – kezdetlegest!) szavaik vannak, mi csak körülírásokkal fejezhetünk ki.

 

Ez az egyik nehézség az alapvető. Másrészt a primitív rendszerint nem differenciálódtak a törzs, az illető kultúrkör egyéb élettényezői sem, szoros részei a vallási-, harci cselekvésnek, hiedelemszerű praktikáknak, az élet szertartásszerű eseményeinek: kibogozhatatlanul összefonódtak az élet minden más tényezőjével. (Hiszen sokszor a ritmusnak, ismétlésnek is mágikus, vallási értéke van itt, mint H. Werner nagy verstani fejlődéselmélete magyarázza.)

 

A fordító kiemeli ebből a megbonthatatlan összefüggésből ezeket az alkotásokat s a mi irodalmi szemléletünk hamis szemszögből, tisztán esztétikailag mérlegeli őket. (Hiába, az olvasónak ezesetben kissé etnológusnak is kell lennie, hogy élvezhesse s félre ne értse e költeményeket, szertartásrészeket, dramatikus töredékeket) Arról nem is szólva, hogy ezek a költemények rendszerint énekkel tánccal ceremóniákkal kapcsolatosak, tehát a vers összetettségében tündöklik fel igazán. (Ennek az összetettségnek bizonyos emlékei élnek, éltek a különböző paraszti műveltségekben is.)


Minden bizony arra vall, hogy a fordító munkája szinte alig lehetséges, s tán az egyetlen megnyugtató forma a kétnyelvű közlés, hol a fordítás szószerinti, prózai s adja a részletes etnológiai magyarázatot. De mit mond ez az etnológusok szűk körén kívül az olvasónak? Aligha többet a semminél. Ezért lehet kísértő feladat az efféle fordítás s ezért kötelezi olvasóit hálára Fónagy Iván, hogy vállalta az inkább csak kudarccal fenyegető feladatot.

 

Munkáját forgatva óhatatlanul is többször eszünkbe jut E v. Sydow hasonló német fordításkötete, melyet bizonnyal haszonnal lapozott Fónagy is. (Bár forrásjegyzékéből láthatni, hogy lelkiismeretesen átvette a meglelhető munkákat) Sydow fordításaiból s Fónagyéból is nyilván kiderül, hogy mint ingadozik a fordító a költői átértelmezés, „európaiasítás” és a sokszor prózai, magyarázó fordítás között.

 

Ezért sokszor egyenetlen, nem egyszer szürke, göröngyös is Fónagy munkája, érezni a bizonytalanságot s ugyanakkor az imponáló törekvést a hűségre. Itt valóban kérdéses, hogy a ”rabi”, vagy pedig a Kosztolányi-féle szabad erkölcs volna-e a helyes? (A nem eredetiből való fordítás veszélyeire gondoljunk Karinthy Ady-paródiájára, szükségtelen rámutatnunk, pedig itt legtöbbször a kényszerűség adta.) Fordításai közül legjobban a dramatikus, litániaszerű részek sikerültek, bár a kötet elszórtan teli van jó költői „találattal”, fordítói leleménnyel, mégis azt kell mondanunk, hogy a szürke, nehézkes részek még igényeltek volna egy kis műgondot, további birkózást.


Néhány szót a fordításokat kísérő magyarázatokról. Legtöbbször megelégszik Fónagy, hogy a szöveg nehezen érthető részeit, neveket, mithikus elnevezéseket, szertartásrészeket magyarázzon s itt egyet is érthetünk vele. Viszont szinte kivétel nélkül el kell utasítanunk freudista versmagyarázatait, éppen ilyen helyeken mutatkozik meg a legjobban a freudi jelkép-rendszer alkalmatlansága, ha úgy tetszik szükségtelensége. A versek nem leszek világosabbak általuk s alig egy helyet találtam, ahol a magyarázó jel-kép. értelmezés valóban találó s meggondolkodtató.


A versekből kibontakozó költészeti világkép ismertetése, a költeményekelemzése kinőne e bírálat keretiből. Külön tanulmányt érdemelne az a sajátszerű költői, emberi világ, amit a „primitív költészet” szóhasználat oly sommásan kifejez. Tán alkalmam lesz erre külön visszatérni egyszer. Bizonyos azonban, hogy az érdeklődő, aki csak keveset ismert ebből a költészetből, haszonnal olvashatja a Fónagy által fordított verseket.

 

Egy-egy elszórt kísérlettől eltekintve, az első szervesen végiggondolt gyűjtemény ez a kötet, s mondhatni a válogatás, összeállítás munkája ilyen terjedelem mellett aligha lehetett volna szerencsésebben megoldani; a teljesség érzését keltheti; a primitívek nagy, szinte gótikus halálélményétől kezdte a szertartási vallásos énekeken, hősi dalokon át a világi, szerelmi líra majd minden változatát megismerhetjük e kis kötetkéből.Ugyancsak szerencsés és arányos az etnikai összeválogatás is. Így tehát ez a kis kötet, egyenetlenségeitől eltekintve; igen hasznos szolgálat s mint minden fordítás, jelentős magyar hódítás is egyben.
Ortutay Gyula

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


HIRDETÉS
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Írók a háborúról Írók a háborúról
Anatole France, a francia hadsereg legöregebb önkéntese - akit...
Az ujságirók szabadságlakomája Az ujságirók szabadságlakomája
A "budapesti ujságirók egyesülete" néhány év óta márczius 15-ike...
Világkereskedelem és hajózás Világkereskedelem és hajózás
A háboru erősen sujtja az összes államok külkereskedelmét. Egyes...
Károlyi és Berinkey tárgyal az uj kormány megalakulásáról Károlyi és Berinkey tárgyal az uj kormány megalakulásáról
Szombat óta Károlyi Mihály mint a magyar népköztársaság elnöke vezeti...
A Föld belsejének kikutatása elektromos hullámokkal A Föld belsejének kikutatása elektromos hullámokkal
Lőwy és Leimbach 1910 óta a Föld belsejének kikutatására a Hertz-féle...
Gonosztevők szigete Gonosztevők szigete
Szomoru valóság, hogy az emberek még embertársaikkal szemben is meg...
Az uj vámtarifa Az uj vámtarifa
Az Ausztriával 1917-en tul létesitendő kiegyezésnek, amennyiben a...
Döntetlenül végzett ökölvívó-válogatottunk Stockholmban Döntetlenül végzett ökölvívó-válogatottunk Stockholmban
A magyar válogatatott ökölvívócsapat vasárnap délután nem hivatalos...
Csinszka Csinszka
Az utolsó pillanatban, mikor már a Nyugat e száma a gépekben van,...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98